Nem IT-s területen dolgozom, de nagy vonalakban egyébként ez nálunk is így működik. Sajnos. Mindenki a túlélésre játszik; az évek alatt számos kolléga kidolgozott magának olyan stratégiákat, amikkel szépen el-lébecolhat, és ha nem tesz rossz fát a tűzre, akkor senki nem cseszegeti. Ezek közé a stratégiák közé tartozik az, hogy csak meghatározott ember kéréseire/utasításaira figyelnek oda, a többiekét mintha meg se hallanák. Akkor se, ha az utasítás egyébként a nagyfőnöktől jönne. Akkor szóljon a nagyfőnök. Írásban. :)
Illetőleg: ha az eddigi megszokott protokollon valaki változtatást javasol (tökmindegy, hogy az kicsit is jobbá teszi-e a rendszert vagy szimplán követhetőbbé, átláthatóbbá, logikusabbá), akkor egyesek részéről mindig beindul a sipákolás, hogy ÚRISTEN, MI NEM AKARUNK MÁST, MERT ÍGY SZOKTUK MEG. Ja, és eleve BIZTOS, hogy nem fog működni a javaslat. (Konkrét ellenérv nincs, hogy miért, de nem fog, mert nem fog.) Tisztára, mint egyes nyugdíjasok a pontban déli 12-kör asztalra adott gőzölgő húslevessel. Vagy a bankjukhoz foggal-körömmel ragaszkodók. :)