Na ezen pontokkal nem tudok igazán azonosulni. :)
1. Aki otthon akar dolgozni, az legyen képes rá, hogy a munkájával foglalkozik amikor kell. Egyértelmű, hogy ha két éves ötösikrekkel áldotta meg a sors, akkor meg sem próbál szellemi munkát végezni melletük. :)
(értsd: ennek eldöntését inkább a munkavállalóra bíznám, a teljesítményét valamilyen módon mindenképp mérik, tehát lenne rá lehetőség, hogy észrevegyék, ha nem jól mérte fel saját magát)
2. Ebben van valami, de ez megint csak az előző, zárójeles rész kategóriája szerintem. Ha tudja, hogy ilyen, ne akarjon távmunkában dolgozni, de ha így jobban megy neki, akkor inkább segíteni kellene, nem tiltani. (kicsit hazabeszélek, mert én is sokkal jobban tudtam foglalkozni a dolgommal, ha itthonról csinálhattam)
3. Igaz, de az irodában dolgozó kollégának is macerás, ha öt percenként odamegy hozzá valaki valami apróság miatt, míg ha e-mailben elsírja a bánatát, akkor nem kell megszakítani egy gondolatmenetet, majd válaszol, ha épp ráér. Sürgős kérdésekre meg ott a mobil/skype/stb.
4. Felvette a munkát és... Most itt kifejezetten fejlesztési munkákról beszélek, ott meg azért lehet mérni, akár naponta, akár hetente, hogy mennyit haladt a kedves munkavállaló az adott feladattal (jó, nem 100%-os pontossággal, de az látszik, hogy halad vagy csak ül rajta)
Ha két hónappal később jut eszébe a megbízónak, hogy utánanézzen, mi történt a kiadott feladattal, az már az ő sara. Meg ahogy olvaslak, a példád az nem annyira távmunkáról, mint külsősnek kiadott megbízásról szól, ami azért egészen más. Számomra a távmunka kb. úgy néz ki, hogy bejelentkezek reggel VPN-en a céges hálóra, egy ablakban fut egy mail kliens, amin látom a benti leveleket és tudok reagálni, ha valamit akarnak. Doksit (túl sokat nem írtam :) ) pl. szinte kizárólag úgy tudtam készíteni, hogy itthon leültem a gép elé és írtam. Odabent, pláne miután egylégterű irodába költöztünk, mindig volt valaki aki beszélt, rádiót hallgatott stb., ami nem tesz jót a munkának, pláne, ha olyasmi, amit tképp undorral csinál az ember. (megjegyzem, amennyire utáltam a doksi készítést, a vége felé már egészen jó szórakozásnak tűnt - igaz, ami szórakoztató volt, azt inkább magamnak csináltam)