A távmunkával szerintem van (lehet) néhány baj:
1) aki otthon dolgozik, nem biztos, hogy ki tud szakadni az otthoni dolgokból, márpedig ha dolgozni kell, akkor nem jó, ha a gyerek ott sír mögötte, az asszony hivogatja, zajlik az élet a háta mögött. Nem mindenkinek van otthon tisztességesen elszeparált dolgozószobája;
2) sok ember van, aki nem képes arra, hogy önmagát motiválva a munkával foglalkozzon külső nyomás nélkül, így ha nincs "ráhatás" (látja a főnök, kollegák stb.), akkor hajlamos mással foglalkozni;
3) az irodában dolgozó kollegáknak is macerás, ha nem lehet csak úgy odamenni kérdezni valamit a kollegától, mindig telefonon, Skype-on stb. kell izélgetni minden apró kérdésben;
4) véleményem szerint a távmunka egyfajta bizalmi viszony, márpedig teljesen ismeretlen emberben nem lehet és nem is szabad megbízni. Ha már lehúzott fél/egy évet bent az irodában, látják, hogy milyen, és valószínűleg sejtik, alkalmas lenne-e távmunkára. Láttunk már olyat, hogy bejött a srác, felvette a munkát, aztán eltűnt és sosem lett kész vele;
Ha a fentiekkel nincs gond, akkor persze működhet a távmunka is, ahogy működik is sok esetben.