Az nyelvész volt és híre sem volt még számítástechnikának, amikor kitalálta.
Ráadásul gondolatjelből van kétféle: egy rövid (–) és egy hosszú (—). Hogy melyiknek mi a szerepe, pontosan miben térnek el, azt már nem tudom. Azt hiszem, a rövid a tételes felsorolásnál, párbeszédek leírásakor, míg a hosszú a mondatba ágyazva, mikor megszakítasz egy gondolatmenetet némi kitérővel, majd folytatod a félbehagyott gondolatot.
-–—–--–—–--–—–--–—–--–—–--–—–--–—–--–—–--–—–--–—–--–—–-
(jó kis sorminta és nem is látszik, hogy kötőjelet (-) vagy rövid gondolatjelet (–) írtam — egészen addig, míg a beviteli mezőben vagyok. :)