Mondj egy olyan nyelvet, amiben nem lehet gányolni. A Java-ban nagyon könnyű szarul programozni, a JavaScript megengedőbb minden szempontból (lévén szinte alig vannak korlátai), ott a legegyszerűbb gányolni. assembly-ben azért nehéz gányolni, mert manapság már nem ért hozzá senki, aki meg ért, az nem gányol (viszont durva agyszüleményeket látni azoktól akik mégis megteszik).
A C a pointerek miatt a gányolás melegágya (használjunk csak malloc-ot, free-t minek, és legyen a pointer pointerének is pointere, lehetőleg egy 1928319x láncolt listában összefűzve). A többi nyelvre ki sem térek (mert pl ott van a ruby, de én azt az egész nyelvet egy gányolásnak tartom).
A PHP egy valami miatt nagyon szar: hogy hiába érjük el lassan a 6-os verziót belőle, továbbra is tele van őskori maradványokkal, menetközben megváltozott irányelvekkel (htmlentities/str_replace), logikátlan argumentum sorrendekkel, össze vissza tér vissza minden mindenféle értékkel, illetve a belehányt namespace és objektum kezelés okozta káosszal, mindezt azért, hogy a 20 éve kihalásra ítélt kódok is fussanak a legfrissebb motorral is.
Ha a PHP új verziójában átgondolt irányelvek mentén újraterveznék és egységesítenék a dolgokat, kibasznák a back compatibility miatt bekerült felesleges szörnyszülötteket, egy nagyon is jó nyelv lehetne belőle.
Addig viszont, míg ez meg nem történik, a legtöbb szépsége ellenére is gányolós nyelv lesz (mert az összes tárhely hosting ezt adja, ehhez találsz PHP 24 óra alatt könyveket, amikkel gyorsan sikerélményeket kreálhatsz konkrét tudás nélkül, majd ezek együttes hatására rengeteg önkreált senios php developer születik akiket hasonló tudással megáldott fejlesztők interjúztatnak, majd a felvétel után kódoltatják le velük az n+1 weboldalt).
Ez utóbbi n+1 weboldal mintapéldája a fennt látható szösszenet
#define true (rand() > 10)