Két különböző dolog, hogy valamihez ért valaki, vagy van-e róla végzettsége. Számomra nem érthetetlen. Ha én csinálom, az olcsóbb és magamban jobban bízom, mint egy ki tudja milyen szakemberben. Például azért is, mert én ráérek egy konnektort bekötni akár 40 percen át, míg a szakember, ha elfogadható óradíjat akar, kénytelen ezt megoldani 3 perc alatt.
Arról nem is beszélve, mit jelent a hozzáértés. Nem vagyok villanyszerelő, de villamosmérnökként talán tudom, minek mi lesz a következménye. Igaz, a villanyszerelő meg abban jobb, hogy tudja, melyik boltban vagy nagykernél milyen anyagot szerezzen be, én meg csak pislogok, hogy jé, ilyen is van a piacon.
Villanyszerelőt azért hívnék, mert utálok vésni, véssen ő, de a mit, miért, hova kötünk dolgot inkább magam szeretném megoldani.
Gondolom, aki angol nyelvterületen élt, jól beszéli a nyelvet, de nincs nyelvvizsgája, az sem rohan tolmácsért - akinek viszont van nyelvvizsgája -, ha el akar olvasni egy angol szöveget.
Sokkal inkább arról van szó, hogy pénzt lehet legombolni az emberekről, ha bizonyos dolgokat csak akkreditált szerelők végezhetnek. A fogyasztói társadalmunk egyik álszentsége. Arra hivatkoznak, a balesetveszély miatt, miközben a pénz miatt. Olyan ez, mint a terrorizmus elleni harc. Röhej az egész. Ennek nevében korlátozzák a szabadságunkat, miközben közlekedési balesetben sokkal többen halnak meg, mint válnak a terrorizmus áldozatává. A közlekedést mégsem korlátozzák. Hazug világ ez.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE