Nem a lakástulajdonossággal vitatkozom, hanem a lakásbirtoklási vággyal. Az embernek legyen lakása, ha ki tudja fizetni és fenn tudja tartani, de ne akarjon mindenáron ,egy felesleges kockázatot a nyakába venni. Jellemző az emberek pénzügyi analfabétizmusára, hogy mindenki hitelben adósította el magát, miközben hasonló konstrukciókkal lízinelni is lehetett volna ingatlant.
Az ember életében igen széles spektrumba esik a lakhatási igény. Ahogy egy 2x éves, karrierjét épp csak építő fiatal megelégszik egy szoba-konyha kombóval, később 2-3 gyereknél már szükség lehet 3 szobás lakásra, míg öregen, nyugdíjasként lehet, hogy elégséges csak egy kis lakás. Elmúltak azok az idők, mikor 3-4 generáció él egy szűk területen és sokkal magasabb a mobilitási igény.
Az albérlet, tartós bérlemény nálunk lenézett dolog, mivel agrár nép vagyunk és mindig is az számított valakinek aki a telkes zsellér szintjét elérte. Ez beleivódott az emberek tudatába.
Azt mondod az albérletet kiadókat gazdagítod, a hitelre vett lakás esetében a bankokat. Egyik sem nyerő szituáció, mert a végén így is, úgy is elmegy a pénzed. Az albérlet előnye, hogy könnyen, rugalmasan az igényeid szerint igazíthatod a lakhatásodat, minimális kockázattal.
A saját lakás előnye, hogy saját tulajdonod a stabilitás illúzióját adja. Egy hitelre vett lakás esetében együtt kell élned egy csomó hátránnyal, megkötéssel. Pl. hivatalosan nem adhatod ki albérlőnek a bank tudta nélkül, a hitel a piaci ár fölé nyomja a lakásod árát, stb.
Szóval, nem fekete-fehér szituáció ez, és sokszor az egyik, sokszor a másik nem jó.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "