Nem értem mire fel ez a nagy sírás, mikor saját magad is elismerted, hogy értelmileg nyomorék vagy (sőt), valamint kifejezetten örültél, hogy elmebetegnek tarthatnak(amire szintén adtál okot, ugye-ugye).
Egyébként folyamatosan magad igazolod ezen tényeket, például mindenféle behaluzott dolgokat(elfojtott düh, csalódás a gyereknevelésben etc.) hajtogatsz miközben jó magadnak talán még normális párkapcsolata sincs még nemhogy gyereke, ennek ellenére nagy nyugalommal vergődsz itt, ami tényleg felveti bennem azt a kérdést, hogy a fenébe engednek ilyet egyáltalán gyerekek közelébe mint "tanár"?
No rainbow, no sugar