Tom, nem az a problema, hogy realisan gondolkodsz. En is szoktam realisan gondolkodni, de ilyen jellegu ervelesnel mindig megprobalok ket oldalrol is ervelni. Jelen esetben azt latom, hogy folyamatosan csak arrol megy a beszed, hogy a gyerekneveles mennyi nyuggel-bajjal jar, teljesen negativ szinezete van a kommentjeidnek, holott ha nincs is sajat gyerekem, annyit azert meg en is tudok, hogy egy gyerek nevelese rengeteg pozitiv erzelemmel is jar.
Abban valoban igazad van, hogy figyelembe kell venni az arnyoldalakat, es legalabb valamennyire objektiven kell merlegelni a gyermekvallalassal jaro valtozasokat, a felmerulo problemakat. Viszont magat a temat - szerintme - nem szabad csak a negativ oldalaval merni, ha igy tennenk, senkinek - vagy legfeljebb par mazochistanak - lenne barmilyen kesztetese az utodnemzesre. Holott ez a dolog azert ennel messze bonyolultabb.
En csak magamon es a kornyezetemen tudom lemerni. Gyerekkent rengeteget betegeskedtem, gyakorlatilag masodik otthonom volt hosszu evekig a korhaz, ha nem bent fekudtem, akkor rendszeresen jartunk be kontrollra, vizsgalatokra, egyebekre. Nem tagadom, hogy a szukebb csaladomat meg is viselte a dolog. Ugyanakkor egyaltalan nem ereztem azt, hogy csak a negativ oldalat latnak a dolognak. Volt ra mod es lehetoseg, hogy beirassanak egy kimondottan hasonlo problemakkal kuzdokre szakosodott intezetbe, es sose halljanak tobbe rolam. Nem tettek meg. Inkabb vallaltak az apolasommal es a nevelesemmel jaro nyugoket, csak azert, hogy otthon lehessek, veluk lehessek. Ugy gondolom, ennel nincs ekesebb bizonyiteka annak, hogy a gyereknevelest nem lehet, es nem is szabad tisztan objektiv/realis/praktikus szempontok alapjan megitelni.
--
Ki oda vagyik, hol szall a galamb, elszalasztja a kincset itt alant.