> Érdekes módon az állattenyésztésnél nem hisznek ebben, de nem csak ők.
Állattenyésztésnél nem az állat hosszú távú egészsége a lényeg, hanem hogy minél gyorsabban nőjön (vagy minél több tejet adjon). Ha a levágása után már cukorbeteg lenne a disznó, az senkit nem érdekel. A tenyésztők tehát más dimenzióban gondolkodnak.
> Például miért is emelkedik a cukorbetegek és a szemüvegesek száma? Életmód mi?
Gondolom csak az I-es típusú cukorbetegekről szólsz. Az inzulinpótlás előtt az I-es típusú cukorbetegek többnyire nem élték meg a felnőttkort, tehát nagyon erős szelekciós nyomás volt (lett volna) az erre hajlamosító gének kiszelektálására. Az a tény, hogy megmaradt ez a gén azt mutatja, hogy csak hajlamosít a betegségre, de kell még hozzá a helytelen életmód is, hogy előjöjjön. Ami életmód hatás a legújabb generáció alatt lett a legerősebb. Elég sokminden változott az emberek életében ahhoz, hogy bőven lehessen találgatni, hogy mi lehet a ludas :-).
De azért az elméleted szerint tegyük fel, hogy recesszíven fenn tudott maradni a cukorbetegség gén, ami determinisztikusan betegséget okoz. A szelekciós nyomás eltűnésével annyi változott, hogy a homozigóta recesszívek (tehát szerinted determinisztikusan cukorbetegek) is szaporodnak és ezért lett most több cukorbeteg. Ezzel a probléma csak annyi, hogy a cukorbeteg gyerekek elenyésző részének cukorbeteg a szülője. Tehát a statisztika sokkal több cukorbeteg gyereket mutat, mint amennyit a szelekciós nyomás megszűnése indokolna. Ezért szinte biztos, hogy az esetek jelentős részében a betegséget az életmód váltja ki. A genetika csak hajlamosít.
A szemüvegesekre nem ismerem a statisztikát. De abból kiindulva, hogy a régebbi korokban a rossz szeműek nem voltak életképesek, eléggé valószínűtlennek tűnik, hogy a rossz-szem gén nagyon el tudott volna terjedni. Szintén kis-számban és recesszíven lehetne csak jelen a génállományban! Tehát a fenti okoskodás analógja itt is érvényes lehet. De ha mégsem, az sem zavar. Szemüveggel nem annyira rossz élni. Nekem legalábbis határozottan jobbnak tűnik, mint egyáltalán nem élni 8-).
Plusz érdemes még annyit megfontolni, hogy ha egy génváltozat a szaporodásra nézve indifferens, akkor sem terjedni, sem ritkulni nem fog, átlagosan az előfordulása állandó marad. Tehát a szelekciós nyomás megszűnésétől nem lesz több cukorbeteg, csak maximum ugyanannyi. (A szelekciós nyomásból az is következik, hogy a cukorbetegségre hajlamosító gén - mivel fennmaradt elég nagy számban - más szempontból akár előnyt is jelenthetett az emberi evolúció során.)
A fenti okoskodásokban csak a rekombinációt vettem figyelembe, a mutációt nem. De a mutáció ennél még sokkal lassabb hatás, ennyi idő alatt statisztikailag nem kimutatható változást okozna csak.
> Azzal max. azt lehet bizonyítani, hogy képes vagy szaporodni.
Pontosan ez az életképesség definíciója. Azzal persze egyetértek, hogy a mai társadalomban ezt könnyebb elérni, mint mondjuk 30000 évvel ezelőtt :-).
> Tehát Laura (20+)...
Laurát én sem venném feleségül :-). De azért vannak átmenetek is. Én csak annyit állítottam, hogy a nők viselkedése megváltozik a gyerekszüléstől. Beindul a gondoskodás-ösztön, és a gyerekkel fognak foglalkozni. Nem döntés, meg jólneveltség kérdése, hanem a hormonok irányítják. Ezt az apák sokszor zokon is veszik. Nyilván csak annál működik ez az ösztön, aki valamennyire azért egészséges. Aki alkoholista az nem egészséges.