A hasonlatot nem érzem teljesen találónak. Az "egyenlőre" téves szóképzés, mert valamiképp az "egyenlő" szót érzi benne a használója, nem pedig az "egy-előre" szerkezetet. Az asszimetrikus viszont egy hangzás szerinti leírás, aminek időnként van létjogosultsága. Pontosabban: létjogosultságtól függetlenül egyszerűen elterjed és kész. Egy példa: (bár nekem nem különösebben tetszik, de ma már) használható az "Atilla" alak is.