Amiket mondtam az nem web.
Nekem is volt amúgy (weben írt, de vállalati/intranet, kb. call center) app amihez ez kellett.
Kötelezően dual monitoros setupok vannak a cognolinknél, és azon varázsoltam, hogy tudnám megoldani, hogy egy adott információ a másik monitoron jelenjen meg, mindezt anélkül, hogy a felhasználónak configolni kéne. named window-k voltak asszem a megoldások végül (arról a chrome megjegyezte, hova nyissa).
szóval értem én a problémát, rendben, persze, de akkor se xinerama van, hogy egy nagy montorként kezelődnek, minden monitornak gondolom önmagában értelmezhetőnek kell lennie, ezért nem számít a több monitor az esetedben, az számít, hogy többféle részletességű nézetet szeretnének ugyanarról az infóról, viszont effektív a panelnek is reszponzívan kell gondolkoznia.
Tehát lehet az akármekkora felbontású monitor, elkezdi húzni a splitternél az egeret, és neked meg kell határozni a töréspontokat, hogy hol váltasz layoutot az adott panelre. Nem az adott képernyőre, az adott panelre. Tehát nem a képernyőd lesz reszponzív, hanem a panel. A képernyő mérete n-edleges, minden panelt gondolj külön képernyőnek gondolatban.
Lehet, hogy neki 1024x768-as monitora van,de csak 2 panelt akar rajt, de az is, hogy az 1920-ason akar egymás mellé 10-et.
Azon belül is meg fogja húzkodni az egyes elemeket, mert lehet hogy neki egy cellában olyan hosszú dolgok vannak hogy az még jó lenne ha egy picit hosszabb lenne.
Erre azt tudod mondani, hogy van a minimál hely, ami neked valamire kell, ez lehet hogy 0 (egy táblázat oszlopára, max nem látszik benne hogy mi van), és lehet mondjuk 100 egység (pt), és gondolatban van egy fizikai egységrendszered, ami a legkisebben 1 px, a legnagyobbon meg 2 vagy 4.
De ha maga a panel méret változik 2-3 hasábnyira, úgy már nem a tartalmat nyújtod benne, hanem layoutot váltasz, tehát megtervezed 100 px-re, megtervezed, hogy mi nyúljon ha 101-99pt és váltasz layoutot 200 pt-nél. Megint váltasz 400pt-nél, előtte nyújtasz. Megint váltasz 800pt-nél.