Alkalmanként járok tájfutásra, érdemes kipróbálni. Ott tanultam, hogy a legjobb, ha megtalálod az egyenletes tempót, amit még bírsz. Nem az a lényeg, hogy mennyire tudsz rohanni, ha ötven méter után majd' kiesik a tüdőd és meg kell állnod. Nyugodtan kocogj lassan, ha neked az a kényelmes és ha azzal a tempóval egyenletesen végig tudod futni az általad választott távot. Ezért lehet problémás a zene is az elején, szerintem sokkal jobb, ha helyette a szervezeted visszajelzéseire figyelsz, az egyenletes légzésre és tempóra.
Egy jó tanács még, ha nem természetben futsz: Az ilyen helyeken elég sima a futófelület, használd ki. Elég sokan magasra emelik a térdüket, majd lecsapják a sarkukat a talajhoz. Ez teljesen felesleges energiapocsékolás és a vázrendszered is jobban igényben veszi. A csoszogás sem jó, érezni fogod majd, hogy mi az a magasság, aminél még nem ugrál a felsőtested és amivel ruganyosan tudod letenni a lábad. Érdemes ezt amúgy gyakorolni séta közben is, a helyes lépés- és futástechnika nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre sokan gondolják.
Lehet, hogy ez így teljesen hülyeség, nekem ennek egy részét tanították, más részét pedig a táj- és távfutásban tapasztaltam ki.
-----
"Egy jó kapcsolatban a társunkat az ő dolgában kell támogatni, nem a miénkben."
rand() a lelke mindennek! :)