És ne feledjük, nem lehet ezeket a rendszereket csak úgy cserélgetni. Az űrrepülőben évtizedig volt ferritgyűrűs memória: a rendszert a 70-es évek közepén tervezték, akkor ez volt a state-of-the-art.
Viszont módosítani itt nem lehet csak úgy dolgokat, tesztek, tesztek, tesztek kellenek, hogy az eszköz újra repülésre alkalmas legyen. Itt nem megy az, hogy "na, kicseréltem egy komplett alrendszert egy másikra, holnap ki lehet lőni a cuccot az űrbe". Ugyanígy, a sima repülőgépeknél sem. Vagy az autóiparban sem. Emberéletekről van szó, és ezen felül 1-1 kilövés milliárd dollárokba kerül. Ciki lenne, ha egy kis apróságon bukna el csak azért, mert nem tesztelték ki, úgyis jó lesz.
A NASA eléggé komoly leckékkel tanulta ezt meg.
Az Apollo-1 három halálos áldozata megtanította a NASA-t arra, hogy nagyon felületesek voltak, mert siettek.
Sikerült összekapniuk magukat, a Block II CSM-ek már jók voltak (Apollo 7-17 hajók), a Block I-gyel (Apollo 1 is ilyen volt) nem lehetett emberesen repülni, életveszélyes volt.
Az Apollo 13-nál hibáztak, és siettek (akkor még ment a félévente 1 repüléses ütemterv), meg is lett a kár: -1 holdraszállás.
Majd a NASA-ból kiveszett ez a fajta pontosság, odafigyelés, a Challenger katasztrófa megmutatta ezt, érdemes elolvasni Richard Feynman fizikusnak a Challenger Bizottság jelentéséhez kapcsolt különvéleményét, beszélgetett mérnökökkel, döntéshozókkal, és kiderült, mennyire hanyag lett a NASA 1986-ra újra. Majd ugyanez 2003-ban.
Ahogy lecserélődött a személyzet folyamatosan (1967-1986-2003), úgy kopott ki belőlük a kellő odafigyelés is.
Most megint jópár évig nem lesz emberes űrrepülésük saját hardverrel, a Szojuzra támaszkodnak (meg elvileg a Dragonra a SpaceX-től), eléggé szar lesz berepülni az új hardvereket (főként Orion) 2020 körül, amikor is készen lesznek az első emberes repülésre újra. Az Orion a tervek szerint 2014-ben felszáll az első tesztre.