Tehát ha nekem van 2Giga a gépben és kell 1.8G egy programnak, akkor a win7 szónélkül odaadja neki és megéldegél a maradék 0.2G-n ?
Szerintem nem. Helyette inkább hisztizni kezd, majd miután félórát nyúzza a diszket, kilépteti a programot mondván, hogy elfogyott a virtuális memória, és jól szétcseszi az épp megnyitott fájlokat.
"Jó, magyarul lövésed sincs, hogy hogyan működik egy mai operációs rendszer memóriamenedzsmentje."
Igaz, hogy nem vagyok minden téren járatos (ezen igyekszem változtatni), de amit tapasztalok, azt felfogom.
A fenti példa valós esemény volt. Egy VBoxban futtattam 2 VM-et, és az egyiknek akartam adni plusz RAMot. A módosítás után elindult, majd elkezdte nyúzni szerencsétlen merevlemezt, majd elszállt a VBox. Ezzel szétcseszve mind2 VM image-ét, tönkretéve 3 napi melót. (sejtettem amúgy, hogy nem lesz ez így jó, mert nem véletlen van minimum RAM a Win7 specifikációban.)
Igen, fingom sincs a memkezelés lelkivilágáról, de az eredményt felfogtam...
Tehát most felteszem a kérdést. Mit is tesz meg az OS, hogy a program megkapja a kívánt RAM mennyiséget?
Nem korlátozom a kérdést Win-re, általánosságban érdekel mit alkotnak az OS-ek ennek érdekében.
A fenti eset óta inkább nem feszegetem azt, hogy mennyi a minimum amit az OS akar. Ha véletlen VBoxhoz kell nyúlnom, akkor sem adok annál több RAMot, mint amit előtte szabadnak láttam.
--
openSUSE 12.2 x86_64