Ha most arra apellálsz, hogy márpedig a lázadóknak teljesen jogosan jár még 3000 évig a nekik ingyenes képzés, meg nehogymár bármit is kelljen nekik tenni, akkor hurrá. Hosszú távon az ilyen szemléletű hozzáállás tette az országot oda ahol az most van. Senki nem akar adót fizetni, de az orvosnál ne kelljen fizetni. Senki nem akar tandíjat fizetni, de legyen ingyen. Senki nem akar semmiért fizetni, de mi az hogy nincs kenyér az asztalon.... Ellentmondás persze most sincs mi?
Ha most arra apellálsz, hogy juj szegény csemetét nem engedik ki külföldre dolgozni, akkor:
Megkérdezlek téged is, olvastad-e a tanulmányi szerződést?
Sikerült-e értelmezni, vagy kergessünk egy nyelvtan tanárt?
Ha most arra apellálsz, hogy juj szegény csemete mif*szomat kezd a diplomájával itthon, akkor keresd elő itt vagy a hasonszőrű blogbejegyzésben azt a postot, ahol valaki odaírta, hogy mennyi de mennyi diplomás állás _nincs_ betöltve itthon.
Ugyanazt tudom reagálni fenti írásodra -de nem feltétlen a te gyermekedre vonatkozóan-, mint a pappmagorok fizetésemelés követelése ügyében: amikor a főiskolára/egyetemre jelentkezett a csemete, már akkor szar volt az a fizetés itthon, amit azzal a diplomával elérhet. Ezt tudhatta, ennek fényében kezdte meg a tanulmányait, most meg hiszti van, hogy szarok a körülmények.
Feledékeny meg én vagyok.
--
compaq n610c
"...és micsoda zajt csapott!"