Ha már tényekről írsz:
„Pont azért, mert a munkavállalók fizetését nem lehetett csökkenteni, nem létezett 1987-ig személyi jövedelemadó sem.
Szóval ez az állításod csúsztatás.”
Te meg ott csúsztatsz, hogy elfelejted megemlíteni: 1987 végén felbruttósították a fizetéseket, és 1988. január 1-jétől az így felbruttósított összeg után adóztak a magánszemélyek. Ez nagyjából azt jelentette, hogy azt az összeget amit korábban a munkáltató fizetett be adó címén, azt 1988-tól a munkavállalók fizették adó és járulékok jogcímen. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy előtte egy vékony (kb. 1-1,5 cm széles) papírcsíkot kaptam a fizetéskor, és ez tartalmazta az „elszámálást”. 1988-tól pedig egy kb. A4-es oldalt kaptam fizetési elszámolás címszóval. Azaz korábban a munkáltató utalta át az összeget az államkasszának, de erről nem kaptam tételes elszámolást. 1988-tól szintén a munkáltató utalta át az összeget, csak erről már részletes kimutatást is kaptam.
Persze lehet vitatkozni, hogy most akkor ki fizetett, de ez már csak nyelvészkedés.
A teljesség kedvéért egy, a lényeghez nem tartozó kiegészítés: Az adózás bevezetésének igazából a maszekoknál volt jelentősége, mert ők korábban sokkal magasabb adót fizettek, mint az állami cégek, illetve azok alkalmazottai.
A 2. pontban leírtakhoz: Könnyedén átsiklottál egy „aprócska” tényen. A törvény szerint az nyugdíjakat az infláció mértékével emelik. És az év végén, októberben vagy novemberben visszamenőleg megemelik a nyugdíjakat, akkor ha a tervezett inflációnál a valós infláció több mint 0,5%-kal magasabb volt. Azonban a nyugdíjas fogyasztó kosárnak ehhez semmi köze nincs. Az infláció a fogyasztói kosár alapján számolják ki. Azaz időnként eldöntik, hogy mely árucikkek drágulása alapján számolják ki az adott évben az inflációt. Azonban a fogyasztói kosárban számos olyan termék szerepel, amelynek az ára huzamosabb időn keresztül átlag alatti mértékben emelkedik. Ezek általában tartós fogyasztási cikkek, és legtöbbször ráadásul a drágább kategóriába tartoznak, így észrevehető mértékben csökkentik az átlagos inflációt. A nyugdíjasok jelentős többsége -- aljas módon -- ezeket a termékeket csak igen ritkán, vagy soha sem vásárolja, így ezen termékek átlagos inflációt mérséklő hatását nem élvezheti. Ezért szoktak nyugdíjas fogyasztói kosárról beszélni, de a számításoknál ezt nem veszik figyelembe. Egészen más lenne a helyzet, ha a nyugdíjasok rendszeresen vennének tartós fogyasztási cikkeket, de ehelyett legtöbbjük élelemre és rezsire szórja el a pénzét.
-----
A kockás zakók és a mellészabások tekintetében kérdezze meg úri szabóját.