Angliában valahogy így megy:
"Egy alapképzés éves költsége 9000 font, azaz mintegy 3,6 millió forint. A magas árakhoz természetesen rendkívül fejlett pénzügyi rendszer párosul. Az egyetemek is ajánlanak ösztöndíjakat, amelyeknek köszönhetően kevesebb tandíjat kell fizetni, de a legnagyobb segítség a magyar diákhitel angol megfelelője (Tuition Fee Loan), amit közvetlenül az intézménynek fizet az állam, így a hallgatók mentesülnek a tandíjfizetéstől. A hitelt majd akkor kell visszafizetnie a diáknak, ha már dolgozik, és elég magas a fizetése. A borsos tandíj mellett számolni kell még a megélhetési költségekkel is, amelyek szintén elég magasak Angliában, éves szinten a 10 ezer fontot is meghaladhatják. Jó megoldás a részmunkaidős, vagy akár a teljes állás, de nem árt vigyázni, a nevesebb egyetemek ugyanis szabályozzák, hogy a diák mennyit dolgozhat a tanulás mellett, sőt a cambridge-i és az oxfordi egyetemeken tiltják."
Szerintem, ha egy ember elballag egy felsőfokú képzésre, ami egy kvázi pluszt(?) jelent az életében, hát fizesse is meg, és ne azt várja, hogy a másik x millió dolgozó ember fizeti meg neki.
Ha megfognák, és abszolút minden önköltséges lenne, és a kiadott adót visszaforgatnák a költségvetés gázos területeire, lehet, hogy az orvosok, ápolók, tűzoltók, miegymások nem éhbérért szopnának.
Ha elmegyek egy Red-Hat, Microsoft, etc képzésre, én sem várom el, hogy mások fizessék meg nekem, hanem szó nélkül becsengetem az árát és punktum.
Ha ez egyéb jobban álló országokban működik, gondolom nálunk is működne, és nem lenne mindenkinek egy büfészak a zsebében, mert van diplomája, hanem valóban az menne el képezni magát, aki az adott szakmában diplomát szeretne, és valószinűleg sokat is érne az az adott diploma, nem úgy mint most.
jöhet az anyázás :)
---------------------------------------------------
Hell is empty and all the devils are here.
-- Wm. Shakespeare, "The Tempest"