Ez a "kamuszak" kifejezés annyira felkapott lett manapság, pedig azt hittem, hogy ez csak a modoros orvos-gyógyszerész társadalmat érinti, hogy minden más csak büfé-ruhatár szak, és csak mi tanulunk E-GY-E-T-E-M-E-N.
És kurva rosszul látod, manapság egy jól képzett jogász, gazdaságis nagyon nagyon sokat érne a piacon.
És azt is rosszul látod, hogy a hobbiszakoktól tilt el az állam. Megnézted az irányszámokat? 10 ezer államilag támogatott hely egy országnyi frissen felvételizettre? Hat hónappal felvételi előtt?
"Mondom ezt egyetemistaként."
Olyan vagy, mint az egyszeri gazdag, amikor kinéz a hóesésbe, és hallja, ahogy a koldus panaszkodik, hogy fázik és éhes, majd leszel egy szelet sülthúst, és csak annyit dünnyög: érdekes, itt benn jó meleg van.
Rohadtul kíváncsi lennék arra itt egy szavazás keretein belül, de úgy őszintén: ha most, ebben a helyzetben kéne felvételized, felvennének-e arra a szakra, ahol most tanulsz/tanultál államilag finanszírozottra, vagy sem? Ha pedig nem, akkor a szüleid tudnák-e állni a képzésed költségeit (és nem csak a tandíjról van szó, minden plusz járulékos költséget, koli, könyvek, utazás, kaja, kikapcsolódás, bármit is jelentsen az).
Én őszinte leszek: nem kerültem volna be. És ma nem is lennék diplomás gyógyszerész, mert a szüleim nem tudtak volna támogatni. És a bátyám se lenne orvos.
És ez az igazán félelmetes számomra, hogy hol a francba vannak a szülők? Hol vannak azok, akiknek a gyerekei jövőre felvételiznek, érettségiznek? Vagy akár 2 év múlva? Mindenki ennyire biztos a dolgában, hogy elég okos a csemete ahhoz, hogy megküzdjön párszáz másik gyerekkel azokért a helyekért? Esetleg ennyire jól állnak, tudják állni mindegyik gyerek taníttatási költségeit?
Oh, persze, megvilágosodtam. Felső tízezer. Ígymár érthető a keretszám.
----------------------------------------------------------
"One should strive to achieve; not sit in bitter regret."
www.xonotic.org