Mivel buddhista vagyok, nem ráz meg annyira a halál gondolata, mint másokat. Az élet természetes részének tartom és nincsenek vele szemben fenntartásaim. Nincs benne semmi személyes, mindenkivel megtörténik. Tudatosan élem az életemet, ezért nem szükséges az utolsó napon nagy dolgokat megváltoztatni, ezt a tudatosságot szeretném a haldoklásom közben is megtartani, mert mindig is hasznosnak találtam.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy az utolsó napon már nem kell tartani a következményektől. És ezt nemcsak a buddhista karma filozófia miatt mondom, hanem a józan ész is ezt diktálja. Pl. valaki írta, hogy az utolsó nap már nem kell tartani a nemi betegségektől. Nem hiszem, hogy egy jóérzésű és józanul gondolkodó ember nyugodtan halna meg, ha az utolsó pillanatban kiderülne, hogy megbetegített valakit...