( Nyizsa | 2012. 08. 07., k – 22:23 )

Na lássunk egy esettanulmányt!

Fölhív a főnököd, hogy mi a helyzet a legutóbbi projecttel. Mondod neki, hogy már egy hete levelezel a partner céggel, de mindig találnak valami kifogást. Na hadd látom! - válaszolja erre a főnök.
Aki jó szakember, de a számítógépek világa kicsit távol áll tőle, ezért a forwarddal nem is próbálkozol. Kinyomtatod a legutóbbi levelet. Legyen mondjuk 2 oldal, az egyszerűség kedvéért.
Beviszed a főnöködnek, aki egy percig csak bámulja, majd megkérdezi, hogy ez most itten akkor micsoda.
Te persze készségesen elmagyarázod, hogy először lapozni kell, a 2. oldal alján lévő szakaszt írtad te. Majd följebb az oldalon van a válasz. Majd vissza kell lapozni az 1. oldalra, az alján elkezdeni olvasni, megint lapozni a 2. oldalra, a tetején folytatódik a levél. Ezután vissza kell lapozni az 1. oldalra, a közepétől olvasni, majd végül az oldal tetejétől olvasható az utolsó levél.
Ez 4 lapozás, és csak 2 oldalas volt a levelezés. Normális esetben ez 1 lapozást igényel.

Szerk: Még mielőtt bárki azt írná, hogy ritkán nyomtatjuk ki a levelezést:
1. Vannak, akik lefűzik.
2. Monitoron is ugyanezt játszod, csak ujjal gurigázni le-föl jóval egyszerűbb.

--
Debian - The "What?!" starts not!
http://nyizsa.blogspot.com