Én ezt nagyon jól tudom és értem - villamosmérnök vagyok -, pusztán a nyelv szépségein tűnődtem. Abban a pillanatban ugyanis, hogy működik a túlfeszültség védelem, már nincs is túlfeszültség. Ha lenne, tönkremennének a védendő berendezéseink. Tehát az a sajátos helyzet áll elő, hogy az a túlfeszültség, amiről beszélünk, éppen nem jött létre, mert működik a védelmünk.
Mondok egy hasonlatot. Abban gondolom egyetértünk, hogy egy tekercsben feszültséget indukálunk, nem áramot. Aztán mi van egy aszinkron gép forgórészében? Indukálunk egy feszültséget, amely a rövidrezárt kalickán áramot hajt át. Ha elvágnánk a kalickát, mérhetnénk az üresjárási feszültséget, így viszont az árammal és annak mágneses terével szembesülünk.
Valahogy arra próbáltam utalni, hogy a feszültség és áram kéz a kézben járnak. Az csak megközelítés kérdése, hogy egy ellenálláson a feszültség hoz-e létre áramot, vagy az áram ejt feszültséget. Jelen van mindkét mennyiség. Olyan ez, mint elektromágneses hullám esetében az E és H tér.
A rugót az erő nyújtja meg, vagy adott távolságra nyújtás ébreszt benne erőt?
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE