(Mellékszál.)
Azok a programok, amelyek írói nem akarták jobban tudni a user-nél, hogy mit akar a user, felkészültek mindkét lehetőségre. Példaként a NEdit-et fogom megemlíteni. Indítási módok:
- nedit: előtérben futó editor
- nedit -server: szintén előtérben futó editor, amely nc-től fogad parancsokat az X szerveren keresztül
- nc: parancsot küld "nedit -server"-nek, majd kilép. Be lehet úgy állítani az nc-t, hogy ha még nem fut "nedit -server", akkor indít egyet a háttérben. (A nedit normálisan előtérben marad.)
- Mind az nc, mind a "nedit -server" fogad olyan kapcsolót, hogy "-svrname XXXX". Ezzel több "nedit -server"-t lehet egymástól függetleníteni.
Felhasználási módok:
- bármit szerkeszteni akarok, "nc" (indít egy szervert, ha nincs; ha van, abba dobja bele a file-t)
- ha több forrásfán dolgozom párhuzamosan, és nem akarom, hogy a tags file-ok illetve a file buffer tab-ok keveredjenek, akkor az -svrname kapcsolót használom. Pl. két fa esetén van két nedit szerverem, 1-1 ablakkal, egyikben N füllel, másikban M füllel, valamint mindegyik szerverbe be van töltve az adott fa tags file-ja. (Többet is be tud tölteni, azonban olyan nagy az átfedés a tag-ek között, hogy túl gyakran kellene a találati listából kézzel kiválasztani, melyik fára gondoltam.)
- a git commit editorom egy sima "nedit", nem szerver-, hanem egyszeri, előtérben futó módban, amely független minden mástól.