( dap | 2012. 01. 19., cs – 14:23 )

Azért rubynál feltüntetett kis memóriaigény valós alkalmazásokban biztos nem igaz.
Pl a Ktoggl korundum4 GUI-val induláskor 70MB RSS (és folyamatosan "leakel" - a ruby soha nem adja vissza a memóriát az oprendszernek, csak hízik), a KDE /usr/bin/printer-applet -je Pythonban csak 27MB. Az arányok hasonlóak egy régebbi Zend és egy Rails projectem összevetve.

Az biztos, ha van nyelv, ami szerethető, az számomra a ruby. Hogy miért arra aktuális példa mondjuk a fenti "hello"[2:-2] megoldásom. Fogalmam sem volt arról, hogy hogy kell csinálni. Csak logikusnak tűnt, hogy ha a -1 a string vége, akkor -2 legyen a vége előtt egyel. Kipróbáltam: működött. Ilyen a ruby. Úgy működik, ahogy arra az ember számít. Na jó, általában.. :)

Pl a kedvenc gotcha-m a következő:

i = 0
loop do
    puts i+=1
    ret = catch :error do
        if i > 3
            puts "error"
            throw :error
        end
        "ok"
        next
    end
    puts "error ret: "+ret.inspect
    break
end

Én itt arra számítanék, hogy a "next" a loopot fogja ugratni, de nem: simán átugrik rajta és break-re fut. Persze lehet, hogy ezzel én vagyok a kisebbség. :)

Kíváncsi vagyok, hosszabb távon hogy alakul majd a véleményed róla.