"Magyarul a forditas nem kompatibils mas forditasokkal."
Így van, ez simán előfordulhat egészen addig, amíg ki nem alakul a rendes magyar szaknyelv. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha valaki valahogyan elkezdi. Ha egy probléma elsőre nehéznek tűnik, nem az a megoldás, hogy neki se állunk.
"Itt azonban nem is az olvaso szellemi teljesitokepessege a kerdes"
De bizony pont az a kérdés, és most valami olyasmire tapintottál rá, amin keresztül meg tudom magyarázni, hogy mi a bajom a jelen szavazással, meg úgy általában a HUP-pal mint információforrással.
Régen nem informatikusok voltak, hanem programozó matematikusok. Ezek kevesen voltak, általában is művelt embernek számítottak és nem okozott nekik problémát se a távlatos gondolkodás (miért kell magyarítani) se az, hogy egy kifejezést angolul és magyarul is megtanuljanak, vagy hogy olvasás közben fejben lefordítsák az egyiket a másikra, ha éppen úgy jött ki a lépés.
Mára az informatikus tömegszakma lett, amelyen belül ugyanolyan teljes rétegződés alakult ki, mint amilyen régen egy gyárban volt. Volt Marika néni, a takarító, voltak segéd- és betanított munkások, szakmunkások, művezetők, "mérnök urak" meg a nagyfőnökök. Az informatikát ennek ellenére ma is sokan egységes szakmának tekintik, pedig itt is létezik betanított munkás, sőt, ahogy elnézem egy csomó embernek az se okoz problémát, hogy lemenjen Marika nénibe.
A következő probléma ezeknek a fokozatoknak a szétválogatása. Ez egy laikus számára gyakorlatilag lehetetlen, de itt a HUP-on is legfeljebb hosszas megfigyelés által lehetséges, mert fogalmad sincs, ki bújuk meg egy nicknév mögött.
Elvileg támpont lehetne, ha az illetőnek van szakirányú diplomája, de a tömeges felsőoktatás bevezetése óta sajnos ez az indikátor is bedöglött. Az, hogy valaki értelmiségi, vagy nem, nem papír, hanem viselkedés kérdése. Hány régi értelemben vett értelmiségit látsz itt a HUP-on? És hány diplomást? :-)
Régen a segédmunkás és a mérnök jól megértették egymást a gyárkapunk belül, de szinte soha elő nem fordult, hogy együtt menjenek kocsmában vagy színházba. Az egyik ide, a másik oda ment. Itt a HUP-on viszont egyszerre van jelen mindenki.
Következésképp ezen a helyen (moderálás nélkül) azt megvitatni, hogy milyen legyen a magyar informatikai szaknyelv, körülbelül annyira reménytelen, mintha egy fogorvost arra kárhoztatnál, hogy tartson egészségügyi felvilágosító előadásokat füstös kocsmák közepén állva.
Legyünk optimisták, és tegyük fel, hogy a nyomorult túléli az első 30 másodpercet és valami csoda folytán képes lekötni az egybegyűltek figyelmét. Felvázolja a szájápolás alapvonalait, majd várja a kérdéseket. És akkor elszabadul az intellektuális pokol. Józsi benyögi, hogy szúrja a száját a fogkefe. Jenő rákontráz, hogy neki a szemét is. Béla nem érti, minek egy embernek 54 fog, neki a fele is elég lesz 40 éves korára. És ha emberünk erre azt találja mondani, hogy azért kell fogat mosni, mert különben büdös marad a szátok, na akkor garantáltan 8 napon túl fog gyógyulni.
Ha a HUP-on tartasz egy szavazást, soha nem tudod, kiknek a szavazata van benne egy végösszegben. Simán lehet, hogy abból az 500 emberből, aki itt arra szavazott, hogy nem kell magyar szaknyelv, 40 Marika néni, a felének 32-nél több foga van, 170-nel nem szállnál be egy liftbe, és csupán a maradék vette a fáradságot, hogy egyáltalán belegondoljon a szavazata hosszú távú következményeibe.
Mit lehet kezdeni egy ilyen eredménnyel?
"..a konyvek olyan szovegezessel jelenjenek meg, amely a gyakorlottabb szakmai kozosseg altal is elfogadhato..."
"Sokan ezert pedzik a szakmai lektor kerdeset is."
Itt egyrészt a "gyakorlottabb" szó szerintem nem helyes a fentiek miatt, másrészt a megoldás kulcsa biztosan nem a szakmai lektorálás, szakmailag ugyanis a könyvekkel - a korábban leírtak miatt - nem lehet gond.
Ez egy tisztán nyelvi kérdés, amire egy a magyarnál sokkal nagyobb piacon talán lenne megoldás, de ma és itt kétlem, hogy bárki be akarna fektetni annyi pénzt a könyvszakmába, ami ehhez elegendő lenne.