A válasz rövid és tömör: a pénz nem minden. Nem biztos, hogy mindenki úgy gondolja, hogy a versenyszférában találná meg a szakmai boldogságot.
Nekem is ajánlottak fel phd-t (mármint csak lehetőséget, hogy dolgozzak/kutassak ott), de én inkább maradtam sima, mezei középiskolai tanár. Egyszerűen szeretem csinálni, szeretem látni, hogy az én munkámnak köszönhetően sikeresen, jó eredménnyel érettségiznek, esetleg valamilyen versenyeredményt is "hoznak". Szeretem, ha akár egy-két diákot meg tudok fogni, és az én "hatásomra" megy matek vagy fizika szakra. Szeretem, ha a végzősök szerenádot adnak.
Ez ennyire egyszerű, a kevesebb fizetést, társadalmi meg(nem)becsültséget ezek a dolgok ellensúlyozzák. Aztán mindenki dönthet, hogy mi a fontos - a nagy fizetés vagy a szűk két hónap nyári szabadság :D