Azért megjegyezném, hogy a "jól sikerült" fordítások is viccesen hatottak a maguk idejében - aztán gyökeret eresztettek a nyelvben, és ma már mindenki olyan természetességgel használja őket, mintha mindig is velünk lettek volna.
Szép péla maga az internet, illetve a web: a hőskorban rengeteg amatőr nyelvújító próbálkozott a maga igazságával ezen a területen, a vüvüvütől a hálószemen, világszőttesen keresztül az ottlapig sok, mai füllel a vicces és a szánalmas határán mozgó ötlettel.
Persze az, hogy "honlap", önmagában semmivel nem jobb vagy kevésbé viccesebb, mint a "szörflap", csak ez előbbi már bekerült a köznyelvbe, az utóbbi számára pedig valószínűleg ez a vonat már örökre - de legalábbis jó időre - elment.
A "bekerült a köznyelvbe" nem véletlenül került elő többször is a fenti néhány sorban: szerintem nagyjából ott kell meghúzni a határt a magyarítunk / nem magyarítunk dologban, hogy mik azok a kifejezések, amik a keményvonalas szakmai közönségnek szólnak, és mik azok, amik a "köznépnek".
Nagyanyám már sosem fogja megtanulni, hogy kell helyesen írni, hogy winchester, és kvára hidegen hagyja mind az i-node, mind az i-bög.
Ellenben nem találkoztam még olyan szoftverfejlesztővel, aki vérmérséklete szerint ne tört volna ki hahotázásban / éktelen anyázásban az "elvont gyár", az "egyke", meg "globális szerelvénytároló" hallatán.
--
geri / otperc.net