a cli 2011ben megtanult tablazatot rajzolni es ehhez python kellett
Nem tesz különösebben boldoggá, hogy python-ban írták meg, de inkább írják meg abban, mint (a) ne legyen egyáltalán, (b) írja meg kínlódva C-ben, tele hibával.
egy halom gui feature-t szeretne mindenki cliben latni
Nem véletlen. Input és output. Amit látok, az lehetőleg legyen beszédes. Ugyanakkor tudjak gépelni is, mivel a parancssor (a shell nyelv) általában hajlékonyabb számomra, mint a korlátozott egerészős felületek. (Egyébként ha ideiglenesen olyanra vágyok, azonnal indíthatok egyet a parancssorból.) Kell a history, a readline stb.
Olvastam valamikor régebben (talán itt a hup-on is) egy kezdeményezésről, ami a terminálban vegyítette a (pixel felbontású) grafikát és a parancssoros bevitelt. Na, az sem tetszett :)
Egyébként a "halom GUI feature" nem olyan nagy halom. A df rendes kimenetéhez nem kellene más, mint a terminál szélességének lekérdezése (vagy a COLUMNS változó vizsgálata), esetleg egy -w / --width kapcsoló elfogadása. A monospace font és a rács adott.
Nem használnám én a pydf-et, ha a df normális lenne. Például a GNU "ls -l" is megtanulta szép lassan, hogy a listában a file-méretek decimális ábrázolásában megkeresse a leghosszabbat, és ahhoz tabulálja az összes többit. Azelőtt ha volt néhány 100 MB-os tartományba eső file-od egy könyvtárban, már egérrágta volt a táblázat. Hasonlóan az "ls -li"-nél az inode-számokra.
Amikor programot írok, akkor cikket, publikációt, prezentációt, könyvet írok. Van időm gondolkodni, és nem is várom (kifejezetten nem akarom) az azonnali visszacsatolást. (Van persze aki megveszik a REPL-ért; nekem nem kell.) Batch üzemmód.
Amikor interaktívan dolgozom a shell-ben, akkor beszélgetek.