A Verther szenvedeseinel maig nem talaltam rosszabbat
Az, hogy Az ifjú Werther szenvedései kötelező olvasmány, nem a művet minősíti, hanem azokat, akik a tantervet összeállítják. A Werther minden kétséget kizáróan nagy alkotás (érted, én mondom, szóval fogadd el :)), de az égvilágon semmi keresnivalója a középiskolában. Én tökéletesen bele tudtam merülni, de nem sok kamasz tudott úgy befogadni ilyesmit, mint én. (Hencegés, nem hencegés, így gondolom. Megvolt ennek az árnyoldala is bőven.)
VZ magyar wikipedia oldalán ráböktem heccből a papíron kiadott művek közül a Lidércgyermekekre. A fülszöveg alapján nemcsak a tartalom értéke definiálhatatlan (0/0), de még a mondatformálási készség sem hagyta el az általános iskolát. Fizikai fájdalmat okozott átvergődni ezen a három bekezdésen. Ennek az írásnak a kiadása sajnos a kiadót is minősíti.
(Senkit nem akarok megbántani, de aki közfogyasztásra szán írásokat, az készüljön fel a kritikára. Az írás mesterség, amihez érteni kell.)