> Tehát nem látom a neutront (a neutronnak nevezett jelenségcsoportot).
SZÁMODRA a "neutron nevű jelenségcsoport" azokat a szöveg/beszélgetés/film részleteket jelenti, amikben a "neutron"-nal találkoztál. Ezek alapján felépült a fejedben egy vázlatrajz (modell) a neutronról. Amikor neutronról beszélsz, akkor arról beszélsz, ami a fejedben van: a neutronról alkotott modelledről. (Hasonlóképpen, amikor a hívők isteneikről beszélnek, akkor valójában a fejükben létező isten-modelljükről beszélnek.) Nem vetődik fel a kérdés, hogy neutron(nak nevezett jelenségcsoport) van-e vagy nincs, mert neked a neutron modellje már ott _van_ a fejedben, nem kétséges, hogy létezik.
Ezek a modellek olyanok, mint valamiféle árnyékok. Nem teljesen részletesek, de elég sok információt tartalmaznak ahhoz, hogy jó következtetéseket tehessünk róluk. Pld felvetődik a kérdés, hogy mi veti az árnyékot, neutronnak nevezhető "objektumok", vagy egy/több személy saját modellje, mint ahogy elefánt árnyékot vetítünk a kezünkkel?
> Tehát a nem láthatóban hiszek, mert SZÁMOMRA láthatatlan marad.
Nem túl hasznos ez a "nem látható" fogalom a világban való tájékozódásra, amikor tudjuk, hogy a "nem látható" dolgok között jelentős különbségek vannak.
Az árnyékkúpot visszafelé követve: a neutron modelljéből arra _tudunk_ következtetni, hogy azt objektumok hozzák létre; míg az istenek esetében csak más személyek árnyékvető kezéhez juthatunk el, ezért _tudjuk_, hogy az csak idea lehet. Ezek jó következtetések, új információ felbukkanásáig nincs ok rá, hogy ne ehhez tartsuk magunkat. Ezért a neutronokat létező objektumokként kezeljük, az isteneket meg létező ideákként. Hogy eközben miben hiszünk, és miben nem hiszünk, annak továbbra sincs szerepe.
A helyzet persze változhat: a neutron bekerülhet a flogiszton mellé a múzeumba; vagy leszállhat a földre egy földönkívüli, aki bevallja hogy az ő ük**n nagyapja volt az a bizonyos Isten. :-)
> elfogadom ténynek a létezését mert HISZEK a tudománynak
Nálam nem vetődik fel, hogy hiszek-e a tudománynak vagy sem. Én azért fogadom el a neutront (valóságban) létezőnek, mert az egy jó következtetés, számomra a legjobb, amit a jelenleg rendelkezésemre álló információk alapján megtehetek.