Itt az ideje, hogy valaki felvilágosítson, hogy miről szól a Biblia.
Isten megszólítja Ábrahámot (Ábrámot), egy pogány embert, hogy kövesse Őt, és az ő utódai legyenek az Ő népe. Az Ószövetség innentől kezdve Ábrahám (pontosabban Jákob) utódainak, a zsidóságnak történetét írja le. Itt megfigyelhető egyfajta fejlődéstörténet. Ez a fejlődés a politeista világképtől és társadalmi rendszertől indul. Kezdetben az Istent (Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét) csak egy istennek gondolják a sok közül, később jelenik meg az igazi monoteizmus. A halál utáni élet pedig csak még később, Jób könyve pl. a szenvedés értelmével foglalkozik, ami azért érdekes, mert akkor íródott, amikor az emberek még nem hittek a halál utáni életben.
Aztán eljön Jézus Krisztus, aki által ez az egész fejlődéstörténet beteljesedik, és aki elválasztja a társadalmi szokásokat az Isten szavától, az Isten szavát ezáltal még inkább megszentelve.
Azok a dolgok, amiket te itt felsoroltál, az Ószövetség elején, Mózes könyveiben vannak leírva. Jézus kimondja, hogy ezek nem a szerető Isten szavai, hanem az akkori társadalom törvényei.
Szóval amikor a Bibliát olvasod, ne úgy olvasd, hogy ennek minden betűjét az Isten diktálta az embernek; a Bibliában igenis benne van az Isten üzenete, de ezt az emberek a saját szavaikkal, a kor gondolatvilágának megfelelően írták le. Éppen ezért el kell választani az akkori általános felfogást az isteni üzenettől, és figyelni arra, hogy a Biblia honnan indul és hova tart, de legfőképpen, hogy hova tart.