Az angolt a magyarral összehasonítani teljesen értelmetlen. Más gyökerek, más alapok, más elterjedtség. Nem tudom, hogy akarták-e, és ha igen akkor milyen mértékben az angol nyelvet szabályozni (szerintem azért most is van), de ha akarnák is nem lehetne általánosan. De nem ez a kérdés itt.
A magyar nyelvi szabályok elég rugalmasak. Elfogadják az "evvel"-t az "ezzel" mellett, holott ez utóbbi lenne a szabályos (hasonulás). De mivel már szinte mindenki használja értelmetlen lenne a szigorúság.
Nem foglalkoznak ilyennel, hogy petty pötty, csepp csöpp. Mint máshol írtam az ikes igék ragozása is már csak ajánlás. Nade: pl. a korábban említett csuk-csük már nem tájnyelv, hanem szabálytalan egyszerűsítés. Használják sok helyen, de akkor is értelmetlen, hogy pl. hogy lesz a "ront"-ból "rontjuk" helyett ronccsuk (vagy mi). Nem beszélve arról, hogy az kiejtve (mármint a rontsuk) teljesen mást jelent. Ugyanez a helyzet a "nák"olással. Nem az (csak) a baj vele, hogy szabálytalan, hanem elvileg teljesen mást jelent, mégha meg is lehet érteni.
Tudom, hogy vannak bizonyos hülye, vagy túlbonyolított szabályok, amellyeket néhány nyelvészen kívűl más nem is tud, de azért bizonyos alapvető dolgokhoz nem lenne baj ragaszkodni.
Szóval a te értelmezésedben nem igazán tudom, hogy hol kellene meghúzni a határt az elfogadható és az ordas igénytelenség között.
BTW értem én teljes mértékben, hogy mire gondolsz, csak nem tudom elfogadni. Nem azért mert feudális (vagy inkább porosz) iskolában nevelkedtem, csak szerintem ez az út a süllyesztőbe vezet.