A nyomtató, pont egy rossz példa, mert a nyomtatók bekerülési költsége magasabb, mint az eladási ár. Ha valós áron akarnál egy tintasugras nyomtatót venni, akkor a Tescos 8-9kHUF helyett 30-40kHUF-ot kellene leperkálnod. Csakhogy akkor senki nem venne nyomtatót. Emiatt a gyártók lenyelik a gyártási költséget és beépítik a fogyóeszköz (patron) árába. A cégnek onnantól kezd nyereségessé válni a dolog, ha egy tonerrel/patronnal is többet veszel, mint amennyibe szét van osztva a nyomtató ára.
A másik dolog, hogy a beépített elavulásnak sokszor mechanikai okai vannak. A felhasználó felől ott az igény, hogy millió oldalt tudjon nyomtatni, egy tizedmásodperc alatt, mikroszkopikus szemcsezettseggel, valós színekkel. A gyártó felől ott az igény, hogy a felhasználó igényeit, olcsó alkatrészekből összerakva, a készülék kielégítse. A mérnöknek ezt a kettőt kell összeházasítania és valahol kompromisszumot kell találnia. Logikusan meghatározza azt, hogy ócska alapanyagokból összerakva, hol fog észrevehetően csökkenni a felhasználói élmény. Ezt még megtoldja annyival, hogy épp kiérjen a garanciaidőből és mindenki boldog lesz.
Példa erre, hogy etikett nyomtatásra használtunk olcsó tintasugaras HP nyomtatókat. Napi 9-10000 etikett ment át rajtuk. Természetesen a nyomtatókból ki lett ütve a lapszám figyelés, ezt a saját szoftverünk nézte. Gyakorlati tapasztalat az volt, hogy 100-130000 nyomtatásonként kellett papírtovábbító rollnikat "futózni" és durván 2 millió oldal után lett teljesen kukaérett (fogaskerekek kopása, fogasszíj kopása, leszorító rugók megnyúlása) a nyomtató. Látható, hogy extrém üzemben pár hét alatt túl lehet lépni a nyomtató tervezett élettartamát és ekkor megjelentek az első meghibásodások. A chipbe írt 100.000-es limit attól véd, hogy ne élhessél garanciális kifogással ha olyan körülmények között használsz egy berendezést amire nem tervezték. Mi is simán vihettük volna gariba a nyomtatót 3 hetente, amitől sokkot is kapott volna a HP.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "