( dash | 2011. 05. 02., h – 23:32 )

ReiserFS

2.4.1 óta a kernelben
első naplózó filerendszer a Linuxban (csak metadata; logikai vagy fizikai?)
készül a Reiser4, ezért a ReiserFS-t hívják Reiser3-nak is
online növelhető
offline zsugorítható
tail packing: belső töredezettséget csökkenti, de lassú
kis file-okra állítólag nagyon gyors (ez némileg ellentmond annak, hogy a tail packing lassú)
egy mérés szerint többszálú I/O esetén jelentősen csökken a sebessége
max. méret: 16 tebibyte
max. fileméret: 8 tebibyte
POSIX ACL, extattr
inode-ok lefoglalása dinamikus ("akárhány" file lehet rajta, valójában csak mintegy négymilliárd)
delayed allocation

Gyermekbetegségek (részben megoldva):

versenyhelyzetek
"tree rebuild" fsck során átverhető reiserfs-image-re emlékeztető file-lal
instabilitás
rossz angolsággal írt dokumentáció

Eszközök:

debugreiserfs
Általános diagnosztikai eszköz, mindenfélének a kiolvasására
reiserfsck
reiserfstune
journal-hangolás (méret, tranzakcióméret)
journal kihelyezése külső eszközre
resize_reiserfs
offline zsugorítás/növelés
online növelés
mkreiserfs
reiserfsprogs csomag

Fontosabb mount opciók:

notail: tail packing kikapcsolása (pl. a LILO kedvéért)
resize=blokkszám: remountoláskor használható a filerendszer növelésére

ext4

Az ext3 közvetlen utódjának szánják.
Az ext2 és az ext3 helyben upgrade-elhető ext4-re.
Állítólag stabil; nekem más a tapasztalatom.
Valódi modern fájlrendszer, minden fontos csengővel és síppal:
Részben 64 bites (lehetnek 16TiB-os fájljaink és 1EiB-os, vagyis 1048576TiB-os fájlrendszereink).
Extent-alapú allokációt használ.
Tud delayed allocationt.
A journalt ellenőrző összeggel védi, úgyhogy hibás journalt nem fog visszajátszani.
Nanoszekundumos felbontású időbélyegeket tárol.
Tárolja a létrehozás dátumát is (de egyelőre nem lehet használni).
Néhány optimalizáció miatt sokkal gyorsabban fsck-z, mint az ext3.
Elvileg online defragmentálható lesz.
32000-ről 64000-re nőtt az egy alkonyvtárban létrehozható alkönyvtárak száma (és gányolva efölé is mehetünk).
Támogatja a preallokációt: az fallocate() rendszerhívással előre lefoglalhatunk (jó eséllyel összefüggő) helyet egy fájlnak, amelyről tudjuk, mekkora lesz (ezt amúgy csak az xfs tudja jelenleg).

https://unixlinux.tmit.bme.hu/Filerendszerek

színes aláírás