Sorolok példákat:
- ha azt ígéri, hogy tájékoztat, akkor tájékoztat. Én elhiszem, hogy néha nem születik meg a döntés, de akkor erről kell tájékoztatni
- nem tűnik el a balfenéken, nyitott folyamatok özönét hagyva maga után a mocsárban. nem húz rá indokolatlanul 4-5 hónapot egy keresésre azzal, hogy kirúgták a fenébe és akkor ott maradnak a dossziék a fiókban, nem adja át senkinek a munkákat
- nem foglalkozik az ezotériával (vagy ha már foglalkozik, akkor legalább az ezotéria szabályrendszerét megtartja.)
- befekteti ugyanazt a munkát a keresésbe, amit elvár a jelölttől. legalább az interjú végére legyen tisztában a jelölt által beadott önéletrajz tartalmával, ha már előre nem készült fel
- egy rendes hr-es nem ejtőernyős. van rendes hr-es végzettsége. nem tanárként és/vagy más szakmákban megbukott emberből lett jobb híján hr-es. sikítok a tanári pályákról hr-re átavanzsált "szakértőktől", akiknek egy interjú pontosan egyenlő a szülői értekezlettel
- nem kamuzik, nem azért gyűjt be önéletrajzot, hogy teljen az adatbázis
- legyen már szakmai konszenzus arról, hogy egy önéletrajzban minek kell benne lennie és azt hogyan értékelik. hogy minden hr-es mást vár el, az tarthatatlan állapot
- ha leadom az önéletrajzomat, *azt nem írja át*
és ez csak a hr egy "apró" részterületéről szól, a toborzás-kiválasztásról. az igazi hr ettől még iszonyú messze van, egy vállalaton belül (főleg, ha az nagyobb cég) ennél sokkal több funkciójuk lenne, a karrier-menedzsmenttől kezdve a hr kontrollinggal bezárólag sok minden.
Az, hogy a kiírásra jelentkezőnek az élete függhet attól, hogy megkapja-e az állást (legalábbis ideiglenesen biztosan) miközben a hr-esek meg fejvadászok többsége kiskirályként szerepel a témakörben, nagyon nem passzol egymáshoz.