Most olvasom, vannak ott vicces dolgok.
Nr. 2. Nem zene füleinknek
Történt egy alkalommal, hogy egy kedves norvég ügyfelünk igyekezett információt szerezni gyanúsan viselkedő számítógép meghajtójáról. Kényelmes és takarékos ember lévén úgy döntött, először telefonon próbálkozik, és csak akkor küldi el a meghajtót magyarországi laboratóriumunkba, ha nincs más megoldás. Amikor ügyfélszolgálatos kollégánk bejelentkezett a vonal végén, a telefonáló ügyfél arra kérte, hallgasson egy pár percig, majd mondjon véleményt a hallottakról. Beindította a számítógépet, és a kagylót a furcsa kerregő hangot adó merevlemez mellé tette. Nos, ez volt az a pillanat, amikor végérvényesen ledarálta a hibásan működő olvasó egység az adatokat tároló felületet. Kollégánk válasza rövid és tömör volt: „Most már jó eséllyel nem lehet menteni az adatokat”. Mivel azonban telefonon nem lehet megállapítani, hogy egy adatvesztési eset megoldható-e, az ügyfél elküldte hozzánk az adathordozót. Sajnos kollégánk megjegyzése beigazolódott.
Nr. 1. Az önjelölt adatmentés veszélyei
...
Néhány hónapja kaptunk egy meghajtót, amelynek belsejében először egy kis vajastészta maradványt, majd ujjlenyomatokat találtunk. Adatot persze ezek után már nem nagyon. A csalódott megrendelőnek mindössze azt tudtuk tanácsolni, legközelebb időben forduljon szakemberhez, ahelyett, hogy értékes adatait lecseréli saját ujjlenyomataira és a reggeli maradékára.