Természetesen nem alakfelismerés, és nem is a konkrét kép kémiai elemzése áll a dolog mögött. Ennél bizonyos mértékig egyszerűbb is, meg bonyolultabb is! :)
A megfelelő szűrőrendszer kiválasztásához a képhez felhasznált konkrét fényképészeti eljárást kell tudni, vagy a kép alapján kikövetkeztetni.
Dagerrotípia, talbotípia, zselatinos lemez, orthochromatikus, panchromatikus film, stb...ez a kiindulási pont. A fentiekben kivonatosan leírt eljárásoknál használt fényképezőgép-típusok és a (film)nyersanyagok behatárolható karakterisztikák szerint működtek. Egytől-egyik erősen nonlineáris "eszközök" voltak.(és ez még enyhe kifejezés) Jelleggörbéik és rengeteg ehhez kapcsolódó járulékos információ ismeretében az egykori kamera által "látott" szinek egy része visszaállítható, természetesen ez függvénye a kép jelenlegi állapotának.
Tehát, egy korabeli viszonyok közt jó minőségű alapanyagra, jó géppel, jó fotós által készített, és azóta minél kevesebb eróziós hatáson átment kép tudja a maximumot kihozni a színelőhívás során. (nem állítható vissza a teljes színmennyiség, hasonlóan ahhoz, mint amikor közepes bitrátájú mp3-ból kódolunk vissza wav-ba, de a lényeg megfogható)
Érdekes jelenség, hogy a fekete-fehér kép természetes eróziója szinte ugyanúgy befolyásolja az előhívott színeket, mintha korabeli színes képet ért volna azonos mértékű eróziós hatás. (nem tudom jobban elmagyarázni, aki látott már régi, megfakult színes fotót, az érteni fogja)
További érdekesség, hogy kísérletképpen néha sikerült (kontrollként) új,
digitális géppel készült ff képet is valamennyire visszahozni,
de ott valószínűleg azért, mert a kamera analóg karakterisztikát utánzó
eljárást használ a szürkeskála előállításához. (nem tény, csak feltételezés)
-
"Attempting to crack SpeedLock can damage your sanity"