( syntern | 2010. 11. 17., sze – 11:00 )

Véleménye mindenkinek van, lásd még itt.

Nehéz eldönteni, hogy ezek a kritikák kinek szólnak, ahogy Te is írod, sok az emberekben az előítélet (amit megértek, mert tudom hogy az egyik hozzászóló milyen itthoni inkubátor társaságra hivatkozott, és igen, én is látok agyatlan tanácsadókat akik csak a megnevezést degradálják de értéket nem teremtenek). Még félve hozzátenném a lehetséges irigység faktor is, reálisan szemlélve ezzel is számolni kell, hiszen bárki (akár joggal) gondolhatja hogy "ezt ők is tudnának csinálni", sőt, "ők ezt sokkal jobban tudják csinálni, mert...". Az alkalmasság kétségbe vonását továbbra sem idegenítem el senkitől, de építő jellegűnek ilyenkor azt tartanám, ha valaki hasonló kezdeményezést rakna össze, végigcsinálná, és utólag hasonlítjuk össze a tevékenységeinket. Előre megítélni bármit: roppantó nehéz, mégis, itt sokaknak megy csípőből...

"a tapasztalatlan, tájékozatlan egyetemi hallgató, akinek lövése nincs arról, hogy a piac hogy működik" / " összes kétkedő azt látja, hogy őket a legkönnyebb megvezetni"

Ha én is ezt gondolnám a hallgatókról, akkor nem különböznék a kóklerektől és a sok pesszimista hangtól. Elismerem hogy ezt előre nehéz ellenőrizni, de minket pontosan az differenciál, hogy emberszámba vesszük és "speciálisan fizető ügyfélként" (*) kezeljük a programban résztvevő hallgatókat, nem pedig "csecsemőknek akiknek meg kell mondani a tutit". A tapasztalatunk amúgyis az, hogy sok egyetemi hallgató értelmesebb, mint a sokéves ipari tapasztalatba megsavanyodott 'vállalkozó', és pontosan ilyen értelmesebb emberekkel akarunk együtt dolgozni, akik tudnak önállóan dönteni, akár arról is, hogy milyen feltételek alapján hisznek nekünk és jelentkeznek. Olyan embereket keresünk, amilyenek mi voltunk az egyetemen, és azt nyújtjuk, amit mi hiányoltunk.

(*) nevezzük így a 10%-ot, aminek a nagyságára később visszatérek

"új, referenciák és tőke nélküli, "spamelő" tanácsadó cég"

A legtöbb itteni kommentelővel szemben én teljes mértékben vállalom névvel és szakmai múlttal magamat, a honlapon elérhető a CV-m, magáért beszél. Ezzel szembenállítva egyetlen itteni kommentelőt ismerek személyesen, a többiek név nélkül szórják a "tutimondást".

És ha már félrevezetés: Aki azt suggalja, hogy egy cég jegyzett tőkéje bármilyen hatással van arra, hogy mit tud csinálni vagy mit fog csinálni, az nincs tisztában a jegyzett tőke jelentésével, nem veszi figyelembe azt, hogy nem egyetlen nagy cég szervezi és ezzel amúgy félrevezeti a még kevésbé tájékozottakat. Arról nem is beszélve, hogy az itteni hozzászólások után nem lesz olyan ismerősöm, aki szívesen nyilvánosságra hozná azt, hogy bármekkora tőkével befektetne projektekbe.

A spammelésről pedig csak annyit, hogy spamre nem szokás válaszolni, ide azonban olyan mélységű és mennyiségű kérdést kaptam, ami nyilvánvaló érdeklődést jelent.

"A 10%-ért még egy kezdő is elvárhatja, hogy ne happeningeken osszák neki az észt, hanem két-három gazdasági szakember leüljön velük agyalni, kizárólag az ő problémáikra koncentrálva."

Elvárása mindenkinek lehet, pl. bárki elvárhatja tőlem vagy Tőled azt, hogy ingyen dolgozzunk neki, ettől még várhatóan nem fogunk. Létezik ilyen személyre szabott agyalás, úgy hívják hogy üzleti tanácsadás, megvan a maga - üzleti alapú (**) - díjazása, de ez a program és ez a konstrukció nem erről szól.

Mi összeállítottunk egy csomagot, egy formát, ami megszólít egy réteget, és amit korrektnek tartunk. Lehet arról tárgyalni, hogy a 10% az sok vagy kevés (***), és hogy mit kellene ezért nyújtani, de - ne vedd sértésnek - ezeknek a részleteknek a tárgyalását nem azokkal fogom lefolytatni, akik ebből az egész programból alapvetően kimaradnak.

(**) nem csak óradíjakban mérhető, lehet valamilyen mérhető dologhoz kötött jutalmazás is

(***) Ha a projekt nem nő nagyra, nem lesz értéke a maradék 90%-nak sem, és nem a mi 10%-unkon fog múlni az alapító tagok elégedetlensége. Ha meg nagyra nő, akkor a 90% is elég jelentős tétel ahhoz, hogy minden résztvevő elégedett legyen. "Aquila non captat muscas." - ahogy egy korábbi főnököm jellemezte az ilyen százalékos osztozkodásokat.