( zeller | 2010. 09. 07., k – 18:14 )

Réges-régen, egy messzi-messzi nagyvárosban, volt egy XVI. sz. autójavító, valahol a város (majdnem) szélén. Akkoriban az volt a rend, hogy az autót időszakos karbantartásra oda hordta mindenki, hiszen olyan, hogy maszek nem nagyon volt.
Szinte új Skoda S-100. Tulaj (akkor) nagyjából 15-20 éve már hivatásos sofőr, ez a második Skodája (az első egy 1000MB volt).
Amikor veszi át az autót, az illetékes szolídan jelzi, hogy "volt egy főfékhenger-csere is, de sajnos az alkatrészt csak pult alól, és szóval azt neki, zsebbe kéne". Jó, rendben, majd kint. Illetékes el, tulaj a munkalapot, papírokat átnéz, hümmög egyet, majd amikor az illetékes nem látja, csomagtartó felnyit, alja felemel - merthogy az ominózus alkatrész ott található az autóban. Apró mosoly a tulaj arcán, csomagtartó lezár, papírok elintéz, fizet, majd az illetékes a mosóból szépen kiviszi az autót a kapuig, félreáll vele, és megszólal, hogy akkor el kéne intézni azt a bizonyos... Tulaj csomagtartót felnyit, alját felemel, és a korábban említett alkatrészen lévő vastagporra meg pókhálóra mutatva csak ennyit mond: szerintem el van intézve. Ja, és ha fékjavítást hazudnak, akkor legalább egy doboz fékfolyadékot írjanak ki a munkalapra, úgy nem annyira feltűnő a dolog.

Vajh, az utána következő autós ugyan sikerült-e átvernie ennek a szervíznek...?