Úgy kezdődött, hogy anno óvodába jött két ember, és megnézték, hogy milyen a gyerekek hallása. Majd akiknél elég jó eredményt értek el, azoknak a szüleiknek javasolták a zeneiskolát. Így kezdtem el szolfézsra járni, majd kellett választani egy hangszert. Így én a klarinétot választottam, de ez olyan másodikos koromban volt, és emiatt nem lehetett kapásból klarinéttal kezdeni, ezért lett először furulya. Majd évekig (úgy kb. 7-es koromig) klarinétoztam zeneiskolában, de aztán kezdett egyre inkább nyűg lenni, ezért abbahagytam.
Aztán középsuliban az osztályban alakult egy zenekar, és először volt is egy dobosuk, csak aztán valami gond volt, ezért kellett egy dobos. Meggyőztek, hogy mivel jártam zenesuliba, menni fog a dob is. El is kezdtem, de nem sikerült megfelelni az elvárásoknak, ezért végül közösen úgy döntöttünk, hogy keresnek másik dobost.
A gitárt és a zongorát meg csak magamra szedtem, de mint már említettem, az tényleg csak annyi, hogy tudom merre keressem a hangokat. Ja, meg van nekem egy 4 húros pengetős hangszerem (aki tudja mi ez, szóljon), azzal szoktam néha szórakozni, meg ezzel.
Igazság szerint ezt a tudást leginkább akkor tudom hasznosítani, ha keresek egy számot hallás után, mert akkor vagy lepötyögöm a két fenti hangszer egyikén, vagy lekottázom tuxguitarban, majd betolom a Midomira. :) Illetve amikor írtam egy lyp (na jó, egyszerűsített lyp) lejátszót shellre beep segítségével, akkor is jól jött azért. :)
--
Don't be an Ubuntard!