Egy számlázó program az kiváló példa a topic témájára: elmélet és gyakorlat. Például azért, mert feltételezed, hogy az ügyfélszolgálatos elolvassa, amit kiírsz a képernyőre, értelmezi, majd cselekszik. Ez az elmélet. A gyakorlat meg az, hogy klikkelnek, mint a vakló, utána meg kapard össze az adatbázist. És csak 8 év szigorított kategóriás fenyegetések meg a fél képernyőt kitöltő bazi nagy piros allert sheetek nyomására hajlandók eljutni odáig, hogy olvassanak, mint első általánosban.
Az előfizető a másik jó elmélet-gyakorlat példa. Elméletben minden előfizetőről rögzítetted az adatbázisban, hogy milyen metódussal fizet: kp az irodában, banki átutalás vagy csoportos beszedés. De sok ügyfélnek nincs már pénze a számláján, ezért a csoportos beszedés sikertelen lesz, ha meg felszólítod, esetleg bejön hónap végén kp fizetni. Na ezt vakard össze áfatörvény-helyesen. Olyanról már nem is beszélek, amikor egy testvérpár örökli a lakást és az előfizetést, délelőtt bejön a nővérke, beállíttatja, hogy tőle csoportos beszedéssel szedjük a díjat, délután meg bejön az öcsike és kifizeti kp. Elméletileg milyen rendes ügyfelek, gyakorlatilag meg rohadjon le a keze, aki ennyi plusz munkát csinál.
Elméletileg létezik magyar bankközi pénzforgalomra szabvány, nevezzük röviden gironak. Amely szabványban le van írva, hogy az előfizetőről szóló adatok kódolása cp852. Elméletileg tehát minden adat így jön, gyakorlatilag az első banktól rendszeresen latin2-ben jön sok minden. És nagyon sok string van, amiről lehetetlen automatikusan megállapítani, hogy milyen kódolású.
Ez csak pár ízelítő volt az elméletről meg a gyakorlatról...