Én a következőképpen szoktam:
1. Csinálj mindkét disk-re ugyanolyan partíció kiosztást
szokták/érdemes külön-külön partíciókra tenni:
/boot - 512M
swap - legalább 2G, vagy a memória 2x-ese
/ - 2G
/var - >8G
/usr - >4G
/tmp - 2G
/home - a maradék
2. A /boot kivételével mindegyik létrehozásánál kapcsolád át a típust ext3-ról physical volume for RAID-re
Amikor kész, akkor Configure RAID (előtte megkérdezi, hogy a kiosztást kiírja-e. hát jóhogy...)
3. Egyenként raid-eld össze a partíciókat raid1-be
md0: /dev/sdb1 + /dev/sdc1
md1: /dev/sdb2 + /dev/sdc2
stb
4. Az így elkészített raid tömböket (md0, md1, stb) partícionáld ext3-ra és add meg a mount-point-okat
Az első disk elején meghagyott nem raid-es partíció legyen alapból ext3 és az legyen a /boot
Véglegesítéskor vonyítani fog, hogy:
- a második disk-en lévő boot tükrét nem használtad fel --> sebaj
- az fdsik a raid miatt nem tudja, hogy most mi van és csak boot után fog kiderülni, hogy megy-e --> menni fog
5. Innentől standard install folytatódik
Megj:
- meg lehet hekkelni, hogy /boot is raid-en legyen, de ezt asszem a debian alapból nem tudja, így ha boot-ot is egy raid tömbre teszed, akkor nem fog elindulni. De az is lehet, hogy egyszerűbben is lehet, csak én maradtam le. Mintha az ubi ezt alapból tudná. FIXME
- képezheti vita tárgyát, hogy külön érdemes-e partíciónként raid-elni, vagy csinálsz egy nagy raid tömböt és azon külön partíciókat. Ez szvsz a felhasználás függvényében dől el.
Ha több, különböző disk-ed van, akkor úgyis szét kell szedni. (én inkább ilyen rendszereket kezelek)
Pl:
- két atomgyors/drága/kicsi disk a /var-nak, mert mondjuk valami durva adatbázist szolgálsz ki
- két jónagy/olcsó/lassabb disk mondjuk a /home-nak, mert sok tárterület kell