Változatlanul azt gondolom amúgy, hogy környezetkímélő technológiával is lehetne úgy tervezni termékeket, hogy azok néhány évtizedig jók legyenek és utána bomoljanak le szén-dioxiddá és vízzé.
Tehát neked az az elméleted, hogy néhány évtizedig minőségromlás nélkül elvan az eszköz, aztán amint megtudja, hogy nem használod, vízzé és szén dioxiddá válik? Az a baj, hogy nem megy, nincs ilyen anyag. Nem tudod közölni az eszközzel, hogy évtizedekig környezeti hatásoknak álljon ellen, aztán varázsütésre bomoljon el napok-hetek alatt...
Egyébként ennyi erővel vegyünk műanyag-evőeszközt meg papírtányért, mert a klasszikus fém/porcelán úgyse bomlik le természetesen, amíg élünk. A helyzet az, hogy igen, nem bomlik le, de a gyermekeink változatlanul tovább használhatják, így nem is baj.
Ok, egy kérdésem van csak: dédszüleidtől örökölt evőeszközöket használod minden nap vagy magad vetted valamikor a porcelán készletet? Ha van általad vett étkészlet, akkor befejeztem az érvelést, te meg felköptél és aláálltál.
--
http://wiki.javaforum.hu/display/FREEBSD