Nem kell különórát tartanod a RoHS direktívákból, elég jól ismerem őket. Nyilvánvalóan a betartásuk okozott némi nehézséget az elektronikai iparnak, viszont az egész szabvány kitalálásával gyakorlatilag adtak a szarnak egy pofont. Jó példa erre az ólommentes forrasztáshoz használt anyagok, melyek előállításához általában arany vagy ezüst (vagy mindkettő) szükséges és köszönhetően a higanyos technológiával működő bányáknak, ez igen nagy mennyiségű higanyt enged a természetbe, ezért én a RoHS-t inkább látszatmegoldásnak nevezem. Ehhez hozzájön még, hogy a betartáshoz szükséges többletenergiát nem teljes mértében váltották ki megújuló energiaforrásokkal, még bürokratikus szinten sem. Ezeket a hulladékká vált termékeket mellesleg nagyon szépen lehetne külön kezelni, hogy azokból ne kerülhessenek ki a természetbe veszélyes anyagok - ezt pedig a gyártóknak kéne pluszköltséggel megoldaniuk. Emiatt nem lenne egyáltalán érdekük az, hogy vadtermelést folytassanak, hiszen újrahasznosítani mindig drágább, helyette az lenne az érdekük, hogy maradandó, hosszútávú termékeket gyártsanak.
Érdemes tehát azon elgondolkodni, hogy az ilyesféle szabványok miért születnek. Onnantól számít jelentősen környezetszennyezőnek egy technológia végterméke (pl. legyen egy 386-os alaplap, kedvedért), hogy az kikerül a kukába, mivel onnantól elkezd bomlani - ha lassan is - és kikerülnek olyan szennyezőanyagok belőle, melyek károsak a környezetre és az egészségre. De megint ott vagyunk, hogy ehhez először ki kell dobni, és nekem őszintén szólva ezzel van a problémám.
Egy mai mobiltelefon műanyag borítása 3-4 év múlva rideg és törékeny lesz, majd rá pár évre rá szinte kézzel szét tudod morzsolni. Egy 15 éves mobiltelefon műanyag borításán talán 50-100 év múlva fog meglátszani az idő. Melyik a jobb a környezet szempontjából?
Ha már a telefonok külső burkolatánál tartunk. Nekem egy Nokia 6310-esem van (2004-es gyártás) és még mindig működik. Nemrég szerettem volna hozzá előlapot venni, nem azért mert töredezett, hanem kicsikét már lekopott és karcos is volt. Elmentem hát az egyik Nokia boltba a Visegrádi utcába (Bp., 13. ker), hogy előlapokat vegyek, mire közölte velem a srác, hogy Nokia "barátunk" visszavásárolta az eladatlan előlapokat. Vajon miért vette vissza? Csak nem azért, hogy bezúzhassa és azok, akik szeretnék megtartani a régi, jól működő telefonjukat, esetleg dobják ki és vegyenek helyette újat? Pont ez a fajta üzleti magatartás okozza az általad említett "időzített bomba" detonációját, hiszen ha biztosítanák az utánpótlást, akkor nem kéne kidobni, dehát miért biztosítanák.. jobban megéri még visszavásárolni is az alkatrészeket, nehogy merjek nem újat venni. Így persze, hogy előbb-utóbb a kukába kerül...
A gyártóknak olyan hardvertermékeket kellene gyártaniuk, amelyek 10-20 év múlva is használhatóak és nyilván akkor nem kéne őket kidobni, sőt, a termelés is sokkal kevesebb energiát venne igénybe. A szoftvercégeknek pedig olyan termékeket kellene gyártaniuk, amelyek megállják a helyüket régi számítógépeken is. Persze ne érts félre, nem akarok HD videót játszani 386-oson, de a mai technológia már van olyan szinten, hogy megálljt lehetne parancsolni a vadtermelésnek. Egy (32-bit-es) Intel Atom platform a maga 1.6GHz-ével bőven kielégíti egy átlagfelhasználó igényeit, amennyiben normális szoftvereket írnak rá, a számításigényes multimédiás feladatok (pl. HD videók mellé) pedig hardver javasolt (DXVA vagy nVidia CUDA). A szoftveripart is meg kéne regulázni, hiszen a hardverek "levedlését" ők idézik elő a fejlesztői lustaság megtűrésével, a határidők leszűkítésével, mindezektáltal az erőforráspocsékoló megoldások kiötlésével. Egyáltalán nem szabadna kereskedelmi forgalomba engedni erőforráspocsékoló szoftvereket, mint pl. Windows Vista, a legújabb csicsás Office, Adobe kreálmányok stb. ha nem hajlandóak azokat normálisan, optimalizáltan megírni. Videó- és képszerkesztő szoftvereknél alapvető elvárás lenne, hogy az effekteket, a képmanipulációs eljárásokat assembly-ben vagy GPU-nak átpasszolva, optimalizálva írják. Ennek egy nagyon pici része kezd csak teljesülni most, holott az alapvető képmanipulációra képes GPU-k már 10 éve biztosan léteznek.
Anno egy 386-os (numerikus processzor nélkül) 40MHz-es számítási kapacitással rendelkezett. A Microsoft Word 4-5 másodperc alatt jött be rajta. A Netscape Navigator erre írt verziója is kb. ennyi idő alatt. Alapfunkcionalitásukban nem sokat változtak ezek a programok (lehet szöveget szerkeszteni, prezentációt készíteni és netezni), egyetlen lényeges változást érdemes megemlíteni, az pedig a multimédia. Amennyiben ezeket a szoftvereket natívan lehetne futtatni egy 1600MHz-es számítógépen, akkor annak közel 40x gyorsabban kellene működnie. Erre jó példa az is, hogy Pentium I-en (233-266MHz) az említett programok 1 másodpercen belül (5x gyorsabban) töltődnek be, tehát ahogy duplaklikkelek, egyből megjelennek. Amennyiben az említett szoftverek (és az OS amin futnak) későbbi verziói nem veszítettek volna hatékonyságukból az évek során, akkor még mindig egy szemvillanás alatt kellene betöltődniük, mintahogy egyébként a ma már a speciálisan ilyenre fejlesztett lightweight appok teszik. A multimédiára pedig vagy gépikód-szinten (assembly) optimalizált szoftveres megoldás vagy tipikusan célhardverrel való gyorsítás lenne az optimális megoldás, amit a mai napig képtelenek voltak a nagyátlag számára megoldani (flash player).
Ajánlani tudom Chain-Q barátunkat, aki a mai napig (a trendi vélemény szerint) "ósdi", "elavult", "lejárt" gépeket használ (bár szerintem nem ő az egyedüli ebben a tekintetben a HUP-on), amik többnyire valószínűleg nem felelnek meg a RoHS direktíváknak (bár ennek nem néztem utána :D). Lazán lehet ezekkel a gépekkel netezni, e-mailezni, flash videót nézni (flash nélkül persze), és minden olyan dolgot csinálni, amit általában a mai PC-s technológia erőművekkel old meg. Miért? Mert van rájuk normális szoftver, hiszen akadnak olyan "igénytelen", "antiszociális" elemek, akik ahelyett, hogy megvennék az új gépet a média márktban vagy valamely számítástechnikai üzletben és élvezkednének vele, ahelyett inkább írnak fasza szoftvereket maradandó hardverekre.
A helyzet sajnos az, hogy éppen a szoftveripar dobatja ki a hardveripar által legyártott termékeket, és ez okoz környezetszennyezést, tehát inkább olyan direktívákat kéne hozni a RoHS féle látszatmegoldások helyett, ami az okából indul ki az elektronikai hulladék termelődésének és nem pedig csak a következményeket akarja enyhíteni. Persze lenne is ám felhördülés, hogy "fejlődést akadályozó szabvány", meg miegymás. Szerintem viszont az átlagfelhasználók hardvereire nem jellemző az igazi fejlődés, inkább csak a növekedés.