Egysoros amitől a Linux kernel 35 ezred másodperccel gyorsabban bootol

Vagy nem lesz benne több hiba.

Ez így van. Lassan már az a hír egy szoftvernél, hogy a verziókat az egekbe hajkurásszák felesleges 6 hetes kiadási ciklusokkal, meg funkciókat, támogatást vesznek ki, nem hogy fejlődés nincs.

Ezt szeretem egyébként a Linuxban, rendszeresek ezek az optimalizáló fejlesztések. Ez még csak 35 ms-ot hoz a konyhára, de az évek során számos ilyen volt. Meg is látszik, mert modern, kvázi modern gépeken, amikben van SSD is, a Linux olyan gyorsan bootol, hogy pislogni nem tudsz, már a bejelentkezési képernyőn vagy. Ebben (meg fájlrendszer-teljesítményben) állva hagy minden más rendszert, és ez az a pont, ahol a hőn utált systemd is jótékony, jól párhuzamosítja a service-ek betöltődését, tovább faragva a bootidőből. Annyira csak néhány másodperc (5 vagy az alatt), hogy lényegében egy reboot nem téma ma már. Azért nem is értettem soha, hogy minek ragaszkodnak még ma is sokan a hibernáláshoz, meg a live kernel update-hez (ennek szerveren van értelme), mikor nem sokat nyernek rajta, kb. szinte semmit, de kiteszik magukat bugoknak, míg rebootnál tiszta lappal kezdesz, és a WM/DE-k, fontosabb programok (IDE-k, text editorok, stb.) tudnak munkamenet-mentést, így a projektjeidet nem kell friss boot után se egyenként nyitogatnod.

De attól még igaza van.

Az egész szál címében meglepő módon szintén kernel betöltődéséről van szó. :-)

(Azaz  az egész FreeBSD kernel betöltődik, utána majdnem még egyszer - és közben a Linux kernel betöltődése ennyi idővel lett rövidebb.)

Azt a teljes boot *sokkal több idő* dolgot szeretném egyszer korrekten látni / mérni, de már ott el fog a dolog hasalni, hogy FreeBSD esetében ki tudom választani azt az 1 terjesztést az 1-ből amit tesztelhetek, de melyik Linux disztró legyen a tesztalany a másik oldalon? És amúgy pontosan mi fusson, és pontosan hogyan teszteljük le?