ugye-ugye

tényleg :P. hát csak annyival tudom kiegészíteni, hogy ±2, de ez esetben leginkább +2, már a 49. de lehet hatszor kilencet akartam írni:
"Ford fölkapta a Q betűt, és nagy erővel egy távoli fagyalbokorba hajította, ahol eltalált vele egy süldő
nyulat. A nyúl riadtan menekült, és meg sem állt addig, amíg egy róka el nem kapta. A róka félrenyelte
a nyúl egyik csontját, és megfulladt a folyónál, amely később elsodorta.

A következő hetekben Ford Prefect félretette büszkeségét, és viszonyt kezdett egy lánnyal, aki
személyzetis volt odaát a Golgafrinchamen. Ford később borzasztóan megrendült, amikor a lány
hirtelen elhalálozott, mert ivott egy tócsából, melynek vizét egy rókatetem fertőzte meg.

Mindössze egyetlen tanulság szűrhető le a sztoriból: nem tanácsos Q betűkkel hajigálni a
fagyalbokrokat. Sajnos azonban adódnak az ember életében olyan helyzetek, amikor az ilyesmi
elkerülhetetlen.

Mint az élet legtöbb lényegbevágó dolga, ez az eseménysor is teljességgel rejtve maradt Ford Prefect
és Arthur Dent előtt. Szomorúan nézték az egyik morózus bennszülöttet, amint ide-oda tologatta a
táblán a betűket.

- Csóró nyomorult barlanglakó -mondta Arthur.
- Ezek nem...
- Mi van?
- Ah, ne törődj vele - mondta Ford.
A szerencsétlen teremtés szánalmas nyüszítésfélét hallatott, majd püfölni kezdte a sziklát.
- Elpocsékolt idő volt, mi? - mondta Arthur.
- Ah ah arghhhh - morogta a bennszülött, és ismét a sziklára csapott.
- A telefonmosók lekörözték őket az evolúcióban.
- Argh, grr, grr, grahh! - erősködött a bennszülött, és tovább döngette a sziklát.
- Mért döngeti ez folyton a sziklát? - kérdezte Arthur.
- Szerintem folytatni szeretné veled a kirakóst - vélte Ford. - A betűkre mutogat.
- Valószínűleg megint azt próbálta betűzni, hogy crzjgrdwldiwdc. Szerencsétlen flótás! Hiába
magyarázom neki, hogy a crzjgrdwldiwdcben csak egy g van!
A bennszülött ismét megdöngette a sziklát.
Arthur és Ford átlesett a válla felett.
Nem akartak hinni a szemüknek.
Az összekavart betűk közül egy tucatra valót szép, egyenes sorba rendeztek.
A sorba rakott betűk értelmes szót alkottak. Ez volt a szó:
Negyvenkettő!

- Grrrargh gáh gah - magyarázta a bennszülött. Dühösen félresöpörte a betűket, és félrevonult egy
közeli fa alá, hogy csatlakozzon sziesztázó kollégájához.
Ford és Arthur először a bennszülöttre meredt, aztán egymásra.

- Az volt odaírva...? - kérdezték egyszerre.
- Az! - vágták rá a választ.
- Negyvenkettő? - mondta Arthur.
- Negyvenkettő - erősítette meg Ford.
Arthur odaszaladt a két bennszülötthöz.
- Mit akartatok ezzel mondani? - kiáltotta. - Mit jelentsen ez az egész?
Egyikük elhemperedett, kirúgott az ég felé, fordult még egyet, és elaludt.
A másik föllódult a fára, és vadgesztenyével kezdte dobálni Ford Prefectet. Bármi mondandójuk volt
is, túl voltak rajta.

- Tudod, hogy ez mit jelent -mondta Ford.
- Nem egészen.
- Negyvenkettő az a szám, amit a Bölcs Elme a Végső
Válaszként adott meg.
- Tudom.
- És a Föld az a komputer, amit Bölcs Elme azért tervezett, hogy kikalkulálja a Kérdést a Végső
Válaszhoz.
- Ezt akarták elhitetni velünk, igen.
- És az organikus élet része volt a komputermátrixnak.
- Ha te mondod...
- Igenis, ezt mondom. Ez azt jelenti, hogy ezek a bennszülöttek, ezek a majomemberek itt - szerves
részét képezik a komputerprogramnak, ezzel szemben mi és a golgafrinchamiek nem!
- De hát a barlanglakók kihalóban vannak, és a golgafrinchamiek nyilvánvalóan át fogják venni a
szerepüket.
- Pontosan. Ezek szerint, érted, mi történt?
- Mi?
- Figyelj - mondta Ford Prefect.
Arthur körülnézett.
- Ez a bolygó most elég rohadt helyzetbe került - mondta Ford.
Ford egy pillanatig töprengeni látszott.
- De valami mégiscsak ki fog sülni a végén - folytatta -, mert Marvin azt mondta, hogy látja a Kérdés
lenyomatát az agyhullámmintázatodban.
-De...
- Valószínűleg nem ez az igazi Kérdés, legfeljebb annak egy torzított mása, de így is a kezünkbe
adhatja a megoldást. Feltéve, hogy megtaláljuk, amikor azt sem tudom, hogy fogjunk hozzá.
Egy darabig szótlanul méláztak. Arthur a földön ült, és fűcsomókat huzigált ki a gyepből, de aztán
rájött, hogy ez nem az a fajta tevékenység, ami igazán le tudná kötni. Elvesztette hitét a fűben, a fák
hidegen hagyták, a lankás dombokat lankatagnak érezte, a jövőt pedig egy olyan csőnek látta,
amelybe akaratától függetlenül húzzák bele az embert.

Ford a Szub-Éta Detekt-O-Métert tekergette, de az néma maradt. Sóhajtott egyet, és elrakta.

Arthur felszedett egy betűt a házilag eszkábált kirakókészletből. Egy R volt az. Sóhajtva letette. A
betű, amelyik mellé került, egy A volt. Az annyi mint AR.. Melléjük lökött még egypár betűt. Úgy
adódott, hogy éppen egy S és egy Z került az AR elé. A dolgok különös egybeesése folytán az

eredményül kapott szó tökéletesen kifejezte Arthur közérzetét ebben a pillanatban. Egy másodpercig
a négybetűs szóra meredt. Nem szándékosan választott, a puszta véletlen műve volt az egész.

Arthur agya lassacskán egyesbe kapcsolt.

- Ford! -szólalt meg hirtelen. - Ha az a Kérdés tényleg bevésődött az agyhullámmintázatomba, és
nem tudok róla, akkor a tudatalattimban kell lennie.
- Gondolom, igen.
- Lehet, hogy a felszínre tudnánk hozni azt a tudatalatti mintázatot!
- Óh, csakugyan?
- Igen, csak be kéne vezetni egy véletlenszerű elemet, amit az a mintázat a maga képére tudna
formálni.
- Mégpedig hogy?
- Mégpedig úgy, hogy bekötött szemmel betűket húznék ki egy zsákból.
Ford talpra ugrott.
-Ragyogó! - mondta. Előhúzta a törülközőt a szütyőjéből, és néhány csomó segítségével zsákká
alakította.

- Tiszta őrület - mondta -, szemenszedett képtelenség! De ki kell próbálnunk, mert képtelenségnek
viszont ragyogó. Gyerünk, ne totojázz!
A nap teljesen elbújt egy felhő mögött. Néhány bánatos esőcsepp hullott rájuk.

Összeszedték a maradék betűket, és beleszórták a zsákba az egészet. Ford összerázta a zsák
tartalmát.

- Oké -mondta -, csukd be a szemed. Gyerünk, húzzál, mire vársz!
Arthur behunyta a szemét, és benyúlt a köveket tartalmazó törülközőbe. Egy darabig kotorászott
odabent, aztán előhúzott három betűt, és átadta őket Fordnak: Ford abban a sorrendben rakta le őket
ahogy megkapta.

- M - mondta Ford -, I, T Mit!
Ford csak pislogott.
- Azt hiszem, működik! -mondta.
Arthur további négy betűt nyomott Ford markába.
- K, A, P, S Lehet, hogy mégsem működik -mondta Ford.
- Itt van még négy.
- Z, H, A, M:... Kapszham... Sajnos, ennek nincs semmi értelme.
Arthur újabb két betűt húzott elő a zsákból.
- E, G, kapszhameg... Kapsz ha meg! - kiáltotta Ford. - Működik! Elképesztő, de tényleg működik!
- Van még! - Arthur lázas igyekezettel húzgálta elő a betűket.
- S, Z, O - mondta Ford -, R, Z, O, D... Mit kapsz, ha megszorzod... A, H, A, T, O, T... a hatot... mit
kapsz, ha megszorzod a hatot... K, I, L, E, N, C, C, E, L... kilenccel...
Arthur szünetet tartott.

- Gyerünk, add már a következőt! - követelte Ford.
- Ööö... odaadtam mindet -mondta Arthur -, ennyi volt benne.
Fölegyenesedett ültében. Nem tudta, mit mondjon.
Ismét körbekotorászott az összecsomózott törülközőben, de nem akadt több betűre.
- Úgy érted, ennyi az egész?! -kérdezte Ford.
- Ennyi.
- Hatszor kilenc. Negyvenkettő.
- Ennyi. Ennyi az egész."

bővebben ebook szekció.