MTB #6 - Happy Stone

A városban nagy tömeg volt, úgy tűnik, a Debrecen környéki lakosság jelentős része ide jött lazulni.
Jó lendülettel indultunk, és szerencsére a tempó egész nap a 20-as átlag felett maradt. Bodrogkeresztúron egy gólya ereszkedett a fészkére épp a fejünk felett, és nyomban kelepelni is kezdett. Hogy eljussunk Tokajból Erdőbényére, egy darabon a tiltott 37-es úton kellett haladnunk. Ha valaki valaha erre tévedne, jegyezze meg, hogy a 37-essel párhuzamosan Szegi, Szegilong felé elvileg van egy kerülő út. Pár kilométer után már a Zemplén lábánál voltunk, ahol láttuk többek között a "pataki" disco plakátjait és bodzaültetvényt is. Innen meg kellett másznunk néhány dombot, majd az árnyékos Aranyos-völgyben, szétfagyott, kátyúkkal teli úton gurultunk ki az erdőből a patak mentén. Mint kiderült, ide pár éve szivattyús energiatározót terveztek gátakkal, erőművel, amit végül a hatóságok elutasítottak.

Meglepően sok lengyel rendszámú autót láttunk dűlőutakra letérni, szerintem nem turisták, hanem szőlőbirtokosok lehetnek, bár erről hirtelenjében nem találtam információt.

Tettünk egy kitérőt a boldogkői vár felé is, ahol utoljára 15 éve jártam. Azóta a vár alatt parkoló és terméskő lépcső épült, a vár belsejét pedig állami támogatással újították fel. Ugyan hivatalosan nem lehet bevinni a kerékpárt (a kapu alatti pénztárnál ott lehetett volna hagyni a kuka mellett), nem okozott gondot, hogy betoltuk őket az udvarra. Mivel nem mindenhonnan belátható az udvar, így is érdemes figyelni, bár a jeggyel érkező látogatók aligha jelentenek veszélyt. A belépőjegy 600 Ft volt.

A várban fel lehet menni a falakra a mellvéd mögé, innen minden irányban szép kilátás nyílik a környező falvakra és a vár körüli megművelt területre. A felső, zárt részben 3-4 teremben kiállítás is van, a shopban akár műanyag kardot is lehet vásárolni. A kétszintes pincében sok régészeti lelet van kiállítva, de szemre a többségük másolatnak tűnik. Guggoló ősemberfigurák is vannak, olvasgatni nem volt kedvem, de feltehetően összefüggésben vannak a környéken talált leletekkel. A vár felett hollók köröztek. Lefelé terepen jöttem, nem sok élvezet volt benne, mert a külsők kicsúsztak, lejjebb meg mély vízmosás tette lehetetlenné a haladást, de azért valahogy sikerült.

Visszafelé másik utat választottunk, Abaújszántóról Mád felé keveredtünk vissza a 37-es főútra, amin ebből az irányból csak pár száz métert kellett megtenni a tarcali leágazásig. Tokajba még 15:00 előtt értünk be, a biciklik bepakolása után még ettünk valamit a "yacht club" kikötője mellett. (Tanulság: nem mindig érdemes az első büfében vásárolni...) Miután Venturától elbúcsúztunk, felmentünk Tokaj-hegyre körülnézni. A felvezető út nemcsak pocsék minőségű, de két autó el sem fér rajta rendesen, folyton le kellett mennünk a gazba. Ráadásul a lenti tömegből a csúcsra is arányos mennyiség jutott... de legalább sikerült fecskefarkú lepkéket fotózni.

A nap fénypontjaként még a tűzijátékra is hazaértünk, és nem aludtunk el menet közben sem :-)

---

Már a kádban ülve különös módon rám tört a nyelvi megvilágosodás, hogy a körversenyeknek biztosan nem véletlenül Tour a neve. Ráadásul olaszul a szónak Giro a megfelelője. Es valóban, például a Wikipedia is ezt írja: "the word tour is derived from the Latin, 'tornare' and the Greek, 'tornos', meaning 'a lathe or circle; the movement around a central point or axis'." Tehát a túra - szorosabb értelemben - körutat jelent.

---

/ Ami kimaradt: Még a múlt előtti héten volt egy csaknem 3 órás túrám terepen, a Gödöllői-dombságban, amiről nem írtam bővebben, mert közben sok dolgom volt. vzoli kollégámmal voltunk ott, aki rendszeresen sportol, fut stb, ennek köszönhetően rendesen el is fáradtam (mas bringázások alkalmával ez nem jellemző). /

[1] 90 km lett a vége