Debian GNU/Linux 3.1 ``Sarge'' telepítése kezdőknek - 1. rész

2005. június 6-án majd 3 évnyi fejlesztés után a Debian projekt kiadta a Debian GNU/Linux 3.1-es verzióját, amely a Sarge kódnévre hallgat. A Debianról az a hír járja, hogy nehéz telepíteni, igazából csak a megrögzött szabad szoftver hívők használják, kezdőknek nem is igen ajánlott. Nem kell elhinni minden pletykát! Bárki nekifoghat bátran, kis szorgalommal kezes rendszert varázsolhat bárki a Debianból. Garantáltan nagyobb sikerélménye lesz, mint a ``konzerv'' Linux disztrókkal.

Mivel több olyan levelet is kaptam, amelyben kezdők kérdeznek a Debian telepítéséről, alapszintű beállításáról, az első lépések megtételéről, úgy döntöttem, hogy egy képekkel illusztrált, néhol bővebb magyarázattal kigészített ``végigjárást'' készítek a Sarge telepítéséről (ha kész, bekerül a HupWiki-be, és szabadon lehet majd módosítani).

Nézzük mire van szükségünk. A telepítéshez a hiedelmekkel ellentétben nincs szükség a Debian által kiadott összes ISO image-re. Bőven elegendő ha rendelkezünk az architektúránknak megfelelő első ISO-val. Több más Linux disztribúcióval ellentétben a Debian meg tudta oldani, hogy a telepítéshez nem kell cserélgetni 3-4 CD-t, és feleslegesen letölteni olyan adatokat, amelyekre lehet, hogy az életben nem lesz szükségünk. Ha i386 architektúrára telepítenéd a Debian-t, akkor nincs másra szükséged, mint a debian-31r0a-i386-binary-1.iso. Telepítéskor csak egy alaprendszert telepítünk a CD-ről, majd az internetes kapcsolat beállítása után a rendszer többi komponensének telepítését az internetről végezzük el. Ezzel a módszerrel biztosak lehetünk abban, hogy a telepítés végén teljesen naprakész rendszert találunk gépünkön.

Tehát:1. wget -c ftp://ftp.fsn.hu/pub/CDROM-Images/debian/3.1_r0a/i386/iso-cd/debian-31r0a-i386-binary-1.iso

(Ha nincs a gépünkön wget, értelemszerűen használjunk valamilyen más letöltéskezelőt)

Ha az ISO megérkezett a gépünkre, akkor végezzük el a szokásos MD5 ellenőrzést!

2.) md5sum debian-31r0a-i386-binary-1.iso

A kapott eredményt vessük össze az MD5SUMS fileban található ellenőrző-összeggel! Ha egyezik, akkor írjuk ki az ISO-t CD-re. Ha lehet, használjunk újraírható CD-t, hogy a lehető legkisebb mértékben szennyezzük környezetünket!

3.) Ha CD égetéssel kész vagy, akkor az előkészített gépbe helyezve a korongot boot-olj rá. HA A GÉPEN FONTOS ADATOK VANNAK, AKKOR TELEPÍTÉS ELŐTT KÉSZÍTSÜNK BIZTONSÁGI MÁSOLATOT RÓLUK!

Fogad minket a Debian GNU/Linux Sarge splash képernyője. Az F1 megnyomására elolvashatjuk a HELP-et, amelyet javaslok megtenni! Sokan azért nem tudják a Debian-t megfelelően telepíteni, mert nincsenek tisztában olyan alapvető ismeretekkel, amelyeket ebből a HELP-ből ki lehet olvasni! Például nem tudják sokan, hogy itt ki lehet választani, hogy milyen kernellel induljon a telepítő. Sok esetben az okozza a sikertelen telepítést, hogy a felhasználó nem a megfelelő kernelt bootolja be!

A fenti képen azt láthatjuk, hogy 4 boot metódus áll rendelkezésünkre. A ``linux'' az alapértelmezett. Ha a bootoláskor máshogy nem rendelkezünk, ez fog elindulni a gépünkön. Ez egy 2.4-es kernelt bootol. A boot promptnál az ``expert'' megadásával szintén a 2.4-es kernel indul, de ``profi'' módban telepíthetünk, ami azt jelenti, hogy a telepítő sokkal jobban engedi a rendszert testreszabni. A haladó felhasználóknak mindenképpen ez ajánlott! A ``linux26'' 2.6-os kernellel indítja a telepítőt, míg az ``expert26'' a 2.6-os kernellel való ``profi'' telepítést takarja. Mi az F1 ismételt megnyomása (főmenübe kerülés) után az ``expert26'' megadásával indítjuk a telepítőt.

A debian-installer (d-i) főmenüjében találjuk magunkat. A lényeg, hogy szépen sorban haladva menjünk végig a menüpontokon. Az első menüpontban adhatjuk meg a telepítés nyelvét.

Válasszuk a nekünk szimpatikust...

Adjuk meg a földrajzi helyünket...

Értelemszerűen...

Adjuk meg az általunk előnyben részesített billenyűzetkiosztást.

Előbb a billentyűzet csatoló-felületét...

Majd a megfelelő kiosztást...

Következik a CD-ROM felcsatolása... Nyomjunk egy ENTER-t.

Elindul a hardver-felismerés. A rendszer megpróbálja kideríteni, hogy milyen vas van alatta, és megpróbál hozzá értelmes kernel modulokat keresni.

Kisebb-nagyobb sikerrel létrehoz egy listát, amelyből kiválaszthatjuk azokat a komponenseket, amelyekre szükségünk lehet. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor használjuk a felajánlott listát. Aki kicsit jobban ismeri a gépét és a Linux kernel modulokat, az nyugodtan kidobhatja a felesleges dolgokat...

Ha az ``expert'' felhasználók közé tartozunk, akkor a moduljainkat fel is paraméterezhetjük... Az esetek nagy részében erre nincs szükség, a modulok általában nem igénylik a kézzel való paraméterezést. Egyébként ahány modul, annyiféle paraméter. Ezeket a paramétereket többnyire a kernel dokumentációból lehet kiolvasni.

Ha notebookra telepítjük a Debiant, akkor nagy eséllyel felismerésre kerül PCMCIA aljzat. Ha kérjük, akkor a telepítő elindítja a használatához szükséges szolgáltatásokat...

A telepítő ebben a fázisban nem minden eszközhöz tud vezérlőprogramot tölteni. A felsorolásból kiderül, hogy mit nem tudott feléleszteni. Ne aggódjunk, mert a későbbiekben a szükséges modulok elő fognak kerülni.

A telepítő megtalálta a telepítő CD-t, és megörvendett neki... Ez nekünk jó hír, mehetünk tovább...

Következik a telepítőprogram egyes moduljainak betöltése. A legtöbb gépen nincs szükség a telepítőprogram összes moduljának betöltésére. Az alapmodulok segítségével a gépek nagy részén sikeres telepítést lehet végrehajtani. Vannak azonban olyan modulok is (pl. SSH-n keresztül való telepítés), amelyek bizonyos esetekben jól jöhetnek. Ezeket külön betölthetjük...

Amint azt olvashatjuk, a szükséges modulok automagically betöltödnek... A többiről rendelkezhetünk, hogy akarjuk őket vagy sem...

Indul a telepítő alkotórészeinek betöltése...

Amint ez kész, a rendszer megpróbálja kideríteni a gépünkben levő hálózati csatoló típusát. Ha esetleg nem ismerné fel, akkor megadhatjuk kézzel is...

Következik a hálózat beállítása.

DHCP vagy fix IP?

Adjuk meg a számítógépünk IP címét...

Az netmask-ot...

Ha rendelkezünk alapértelmezett átjáróval, akkor azt itt tudjuk megadni...

A DNS szerverek megadása következik...

Összesítve láthatjuk a megadott adatainkat. Ha rendben vannak, mehetünk tovább...

Adjuk meg a gépünk host nevét...

A domain nevet...

Ismét következik egy hardver felismerés. Az eddig be nem töltött modulok felderítése következik...

Ha azzal készen vagyunk, akkor ugorhatunk a rendszerlemez beállítására. Ha a gépünkön nincs más rendszer, akkor választhajuk az egész lemez törlése menüpontot. Ha fontos adataink vannak a lemezen, akkor kézzel is szerkeszthetjük a partíciós táblát. Előtte BACKUP! ITT MÉG VAN LEHETŐSÉG KILÉPNI ÉS MENTENI! Soha ne bízzunk abban, hogy ``úgysem szúrjuk el''!

Válasszuk ki a partícionálás típusát, ha nem vagyunk annyira képzettek, hogy azt kézzel elvégezzük.

A telepítő meghatározza a merevlemezünkön létrehozandó partíciók jellemzőit... Itt még nem történt merevlemez művelet! Még van lehetőségünk módosítani a kiosztást! ITT MÉG VAN LEHETŐSÉG KILÉPNI ÉS MENTENI!

Ez az a pont, ahol megváltoztathatjuk az általunk használni kívánt filerendszerek típusát is. Az alapértelmezett filerendszer az ext3! Ha mást szeretnénk, akkor itt végezzük el a szükséges beállításokat! Ha szeretnénk szoftveres RAID tömböket definiálni, akkor az azokhoz szükséges beállításokat is itt tudjuk megtenni. Ha a partícionálás befejezését választjuk, akkor érvényre jutnak a képen felsorolt beállítások! ITT MÉG VAN LEHETŐSÉG KILÉPNI ÉS MENTENI!

Utolsó figyelmeztetés! Ha itt tovább mész, akkor a merevlemezen levő adatok felülíródnak, és már nem lesz lehetőség azok visszaállítására. ITT MÉG VAN LEHETŐSÉG KILÉPNI ÉS MENTENI!

Ha az ``igen''-t választottuk, akkor a telepítő előkészíti a merevlemezt a telepítésre.

Ha a lemez előkészítése sikeres, akkor megkezdődik a Debian alaprendszer (base) telepítése...

Megkezdődik a csomagok felmásolása a lemezünkre...

Ha ezzel elkészült a d-i, akkor kiválaszthajuk, hogy az operációs rendszerünk milyen kernellel legyen telepítve. Vegyük számba, hogy milyen processzorunk van, és abból hány darab, majd az eredménynek megfelelően válaszoljunk a kérdésre. Az -smp jelű kernelek a kettő vagy több fizikai processzoros gépekhez és a Hyper-Threading-et tudó egy vagy több fizikai processzoros gépekhez használhatók.

A kernel típusának kiválasztása után folytatódik az alaprendszer telepítése...

Válasszuk ki a rendszertöltő segédprogramot. GRUB vagy LILO. Ízlés szerint...

Válasszuk ki, hogy hova települjön a rendszertöltő. Ha nincs más rendszer a gépünkön, akkor válasszuk a Master Boot Record-ba (fő rendszerbetöltő-rekord) történő telepítést.

Megtörténik a rendszertöltő beállítása, telepítése...

Ha ezzel készen vagyunk, akkor túljutottunk az alaprendszer telepítésén! Fejezzük be ezt a szakaszt...

Folyt. köv.