Tegnap... folytatás.

Reggel még minden jónak tűnt a felszínen. Elkísértem Emmát a munkahelyére, aztán haza sétáltam. Szép idő volt. Vettem reggelit is. Akkor még eszemben volt, hogy vigyáznom kell magamra a többiek érdekében is. Nem szabad hagynom, hogy a viselkedésem tönkretegye mások szórakozását. És mivel tudtam, hogy inni fogok (valamennyit biztos), nem akartam éhgyomorra. A probléma ott kezdődött, hogy elkezdtem egyedül gondolkodni. Ideges voltam és feszült. Elment az étvágyam, kajára rá se tudtam nézni. A végén nagy nehezen elkezdtem egy kiflit, de ennek az lett a vége, hogy perceken belül rohantam és kidobtam a taccsot. Aztán még egy párszor...
Innentől csak röviden, tényszerűen.
Székesfehérvár - Budapest vonalon két sör, mellé egy doboz cigi amit reggel vettem. Déliben egy gyros (egész jó a török büfében). Találkoztam a feleségemmel, aztán együtt indultunk a bíróságra Óbudára. Kicsit késve indult a tárgyalás, és az idegbaj szélére sodródtam, mert a bírónő (tudom, hogy ez a dolga) minden hülyeséget megkérdezett. Amikor a feleségem elmondta a bírónő kérdésére, hogy 2007 nyaráig érezte jól magát a házasságban... Fél háromra már elvált férfi voltam. Tárgyalás után irány a kocsma, és két "válás utáni búfelejtő koktélt" kértünk. Jég dupla whiskeyvel. Most villant be, ahogy írom ezt a bejegyzést, hogy reggel az állomáson ez a szám szólt a zenegépből. Nem én kértem...
Szóval lecsúszott pár dupla whiskey, meg pár sör. Ránk szakadt az ég is, a hatalmas zivatar a kocsmában ért minket. A szabadtéri asztalok fölé húzott ponyvából kaptam a nyakamba pár liter hideg esővizet. Elázva hideg, csuromvizes nadrágban indultunk tovább, a Batthyány-ig együtt mentünk a HÉV-vel. Én ott elköszöntem Klárától és találkoztam végre Emmával, aki addigra már végzett a munkahelyén és odaért Pestre. 4 óra volt ekkor. Irány az Astória, a Martens shop. Barátnőmnek vettünk egy halálfejes, acélbetétes Martens-t. Itt rúgtuk össze először a port, ő már látta rajtam, hogy gáz lesz. De sajnos ő is rosszul reagálta le.
Irány a stadionok, ahol a húgommal és a barátjával találkoztunk. Együtt a csapat, hurrá.
Kisbolt, kísérő, sör, pálinka. Szinte csak én ittam meg a fél litert. A baj akkor történt amikor már a sorban álltunk és mondták, hogy a pálinkát kint kéne hagyni. Én ekkor meggondolatlanul (piát nem dobunk ki) az utolsó 1-1,5 decit megittam kísérő nélkül húzóra. Ezek után 2 percen belül rosszul lettem, a biztonsági őrök szeme láttára. Azonnal ki is állítottak minket a sorból, hogy akkor lehet hazamenni. Emma és a húgom valahogy meggyőzték az őrt, hogy azért engedjenek be.
Második kapunál megint félre állítottak, erre már nem is nagyon emlékszem, ott se akartak beengedni. Alig álltam a lábamon. Az ottani őr rendes volt, azt mondta üljek le egy órára, és ha jobban leszek bemehetünk.
Be is jutottunk. Ami bent történt, arra már nem nagyon emlékszem. Csak a nagy tömegre emlékszem, és hogy fájóan hangos volt a zene. Azt se tudom megmondani, hogy milyen számokat játszottak. Annyira emlékszem, hogy az egyik számnál bekattantam és előre mentem a tömegbe kicsit zúzni. Persze a többieket ott hagytam. Azt se tudom hogy találtam meg őket megint, de addigra már vége volt a koncertnek. A hazaútról majd később... az még rosszabb volt mint ami addig történt.
Röviden ennyi...
Nem tudom, lesz e még lehetőségem az életben látni a Metallica-t. Valószínűleg nem. A legszörnyűbb az egészben hogy ez volt a karácsonyi ajándékom Emmának, előtte pár nappal vettük meg a jegyeket. Szép kis ajándék, "gratulálhatok" magamnak. Mindketten legalább 10 éve vártuk ezt az alkalmat. És most csak egy rossz emlék.
Emma nem haragszik rám, azt mondja szeret. De tartok tőle, hogy sose fogja elfelejteni. És meg is értem.