Quimby koncert: ZP telis-tele

Nem is tudom mikor láttam ennyi embert a ZöldPardonban, mint tegnap este. Quimby koncertre gyűltünk össze a a szabad ég alatt, de leírhatatlanul sokan. Még a legeldugottabb helyeken is álltak rajongók, bulizók. Tényleg ennyi embert nem láttam mostanság erre, lenyűgöző volt. Meg persze kellemetlen is, hiszen tényleg egy gombostűt nem lehetett leejteni, de még a bejárat előtt sem, mert a bejutni kívánók sora is hosszasan tekerget fel a Petőfi hídra.
A koncert fantasztikus jó volt, még ha nem is sikerült barátaimmal bekerülni a fősodorba. A hangosítás éppen hogy elmegy, de a koncertélményen azonban ez lényegében nem csorbított. Az őrjöngő, önfeledten táncoló tömeg valóban fesztiválhangulatot sugárzott, és a zenekar mindent megtett, hogy ezt a hangulatot fokozza. Jól kommunikáltak a közönséggel, és persze a lényeg: meghallgathattuk számos nótát azokból, amiért a Quimbyt szeretni lehet. Az a szürreális hangulat, szenvedély vagy éppen kétségbeesés amelyek számaikban megjelennek, teszik egyedivé ezt a magyar alternatív együttest. Mindemellett igényes zenei köntösbe bújtatják mondanivalókat, így nem is csodálom, hogy a fentiek miatt az egyik legjobb koncertzenekarnak tartják idehaza a Quimbyt. Szerintem is teljes joggal…